Magyar Országos Tudósító, 1938. június/2

1938-06-25 [183]

Kézirat. H. a r m a d 1 k kiadás. Budapest* 1958. június 25. jO XX. ávf olyam„141. az ám. /ünnepélyes 1 steatijztelet a Kálvin-téri református templomban. Folyt./ Ezért tette életparanccsá, hogy minél európaibb legyen a magyar, s így ídnél inkább magyar tudjon maradni. Szent István ugyancsak por és sár volt de örök lélek, örök ember volt, megysr volt, férfi volt, Krisztusé volt. Kereszténysége nagyon nehéz kereszténység volt. Gyakorlati államáplto volt első királyunk, aki életét al harcmezőn és a biról székben töltötte. Nem élhetett szerzetesi életet, véres kézzel,tiz^körmével védte azt 8 bástyát, ' amelyet felépített, Es a mindennapi harc nehéz kereszténységét elte. Fajtája félt tőle, idegenek nem bíztak benne, testvórgyll lesnak, hitszegőnek nevezték. Elhagy atottsá••• és meg nem értés volt az osztályrésze. Mindenkit elveszített aki .lekíjsrága. volt, a amikor meghalt, nei látta élete mí-.véfc biztosítottnak. Elete hegy csalódás volt. Nagy'volt Szent István, hős volt, szent volt, Istenáldotta kivételes lélok. Amikor mindenki elhagyt ~, még inkább szorított a Krlsztus'kezét

? Krisztus volt neki a "győzelem, ? végső diadal. Min-'az amit tett* belső hitének, Krisztussal való közösségének eredménye. Boldog az a nemzet, amely egy évezred át o Krisztussal való közösség eredaányének kenyerét ehette. Szent Istvánon keresztül Krisztus adott nekünk is mintát, őrizzük ezt a mintát ós várjuk, amig a krisztusi kéz magához vesz bennünket, A prédikáció után ismét zsoltárt énekeltek, majd a i Himnusz hangjaival ért véget az ünnepélyes istentisztelet,/MOT/J. 1/A