Magyar Országos Tudósító, 1938. június/2
1938-06-23 [183]
- A vendéglőben - folytatta vallomásét ifj, Pongor László vádlott - rövid terepszemlét tartottunk s ugy viselkedtünk, mintha nem is*» mertük volna egymást. Záróra után Bodóval együtt elbujtunk a korcsma áb*tét udvarán, egy farakás mögé, Bodó éppen le akarta feszíteni az ivóhelyiség ajtajáról a lakatot, a magával hozott bajonet segítségével, dfe erre mér nem kerülhetett sor, mert abban a pillanatban megjelent az ud*» varon a kerékpáros rendőr: Hajtó Antal, Láttuk, hmint a rendőr re szt foghatott és gyanútól eltelve, rövid habozás után becsengetett a legközelebbi ajtón, amely azonban már a szomszéd lakásba szólt. Onnan nemsokára kijött valaki, hallottuk a csoszogást és a dörmtfgést, majd a rendőr és a szomszéd lakó keresni kezdtek az udvaron bennünket. Egy kutya is előkerült, ezt ránk uszították, de a kutya, ugy látszik, félhetett tőlünk, mert meg sem moccant. Mi, én ós Bodó, a kritikus pill-.natokban el akartunk menekülni a kerítésen keresztül. Ebben a pillanatban a rendőr ránk kiáltott: "Állj, vagy lövök! 1 ' - Mennyire lehetett ekkor magától a rendőr? - kérdezte a vád1 ottól az elnök, - Vagy hat méternyire,,, - No-no, nem volt az több két méternéll Csakhogy a rendőr nem láthatta magukat, maguk viszont jól látták őtl - Én megijedtem a rendőr erélyes és fenyegető felhívásétól, mire egy lövést tettem feléje,,, - Célzott? - Hat métern+jfcről nem kell az embernek célozni ,,, Hiszen enyn yi távolságról a kabátgombot is el lehet találni,,, - Igen, ha céloz az emberi - állapította meg Mendelényi László dr. - Ismétlem, méltóságos elnök ur, én csak egy lövést tettem, de a pisztolyom a kerítésre történt felkapaszkodásom közben, akaratomon kivül, másodszor is elsült. Annyit hallottam hogy a rendőr jajgatni tezdett, mire eszeveszetten menekültem. Bodóval el is vesztettük egymást, s amikor újra összetalálkoztunk, szorongva emiitettem meg neki, hogy a rendőrt alighanem meglőttem,,, - Nem egészen igy volt ez - állapította meg az elnök, - HAszen maga három lövést adott le összesen a rendőrrel Igaz-e az, hogy Bo&ő nem akart ezek után magával együtt menekülni, de maga erre fegyverrel a kezében,kényszeritette ?l - Ez nem felel meg a valóságiakt - Azt mondja meg: mitől félt maga? Miért lött egyáltalán?t - Féltem elsősorban attól, hogy a rendőr lelő; azután meg attól, hogy ha elfog, megver,,, - E z a verés lett volna a legkevesebb.,, >e maga egyetlen pil1 anatig se Mgyje azt, hogy az eset alkalmával jogos önvédelemben voltl A betörő nem lehet jogos önvédelemben,,, - éll§pitotta meg az elnök, - Én, kérem, csakis a rendőrnek a kezére akartam lőni, hogy elejtse a revolverét, Ugy láttam a félhomályban, hogy a rendőr felém tartja a kezét és rettenetes félelem vett erőt rajtam, hogy agyonlő,.. Ezután Bodó Imre vádlott kihallgatására került sor, - A bűnösségemet beismerem - jelentette ki Bodó vádlott - de tagadom, hogy nálam az eset alkalmával pisztoly lett volna, Bodó Imre ezután hasonlóképpen mondotta el ifjabb Pongor Lósz1 óval történt megismerkedését, de n leghatározottabban tagadta, hogy 5 vitte volna a bűn útjára Pongort, - Pongor László mindjárt megianerkédesünk után azzal állt elő, - vallotta Bodó vádlott - hogy ne törjem magamat a napszámos munkával, a filléres keresetért, hanem inkább járjak el vele betörni, A lopásokból - mondotta - napi 5-6 pengőt is megkereshetek. így tértem a bün útjára. Bodó vádlott ezután elmondta a pisztoly vásárlás történetét, /Folyt , köv,/Ky,
