Magyar Országos Tudósító, 1938. május/1
1938-05-03 [180]
IB. NYISZTOR Z01TÁN ELŐADÁSA AZ AIÍCOL GYARMATI POIITIKÁEÓL. A Külügyi Szemle Bárétal kedden este a Gellért-szállóban külügyi vit avacsnrát rendeztek, amelyen a magyar társadalmi élet sok kiválósága jelent meg» A külügyi vitavacsorák sorozatán 0 !: ezévi hatodik előadását dr. Nyisztor Zoltán pápai kamarás, a Nemzeti Tljság főmunkatársa tartotta: "A brit birodalom gyarmati politikája keleten" címmel. Az előadót dr. vitéz Nagy Iván miniszteri titkár üdvözölte, ismertetve publicisztikai munkásságát. Nyisztor Zoltán öilőadását azzal kezdte, hogy az európai külpolitikát' ma két kérdés irányltja, a kisebbségi kérdés és a gyarmatok problémája. A kisebbségi kérdés az anyaország körül helyezkedik el és alkalmas Időben uj háborúk elindítja lehet, a gyarmati probléma már világpolitikai sikon mozog s végeredményben közös eur°pal létkérdés, sőt a fehér faj szupremáciájáriak kérdése. A világháború után a gyarmati kérdés elhomályosult, ma már azonban elodázni nem lehet. Meglepő fordulatok következnek be ennél a kérdésnél, például Anglia nemrég gazdasági szankciókat alkalmazott az olaszok hódítása ellen s legutóbb újra kihúzta^ ez angol-olasz viszály méregfogat. Meg kell állapítani, hogy a gyarmati kérdés Eur°pa számára lassanként egyszerű nyers anyag kérdéssé zsugorodik össze. Az az idő elmúlt, hogy az elfoglalt területre letelepítsük az anyaország nép"t. A letelepülésre alkalmas területeket már régen birtokba vettük. A mai gyarmati politika, gazdasági és nyers anyagkérdés mellett legfeljebb világpolitikai • bázis és támaszték. S ezt a tételt leghamarabb a legöregebb hódító, Anglia látta be. A nyersanyagkérdésben is több megkülönböztetést kell tenni. Nem lehet egyedüli szempont a világ javainak értékelésénél a kapitalista termelési mohóság. A ki nem aknázott földrészek arra valók, hogy az ottani termelvónyek és kincsek a világ haladását és az emberi élet kényelmét egyetemlegesen előre vigyék s nem arra, hogy egy nagy kapitalista tervgazdálkodásnak, vagy néhány üzletember pillanatnyi konjunktúra vágyának áldozatul essenek. Ez rablógazdálkodás volna, aminek keserű levét a jövendő generációk innák meg, Az epet— ngol gyarmatosítás előnye volt, hogy ' a. spanyol vér volt az egyedüli, amely az idegen faj okkal keveredni tudott. Az angol, francia, vagy holland többszázéves uralom sem tudott az idegen fajokra nemesitoleg hatni. Mindig távol állott az angol a meghódított néptől s ahol történt vérkeveredés, ott a legszerencsétlenebb basztardokat hozta létre* A spanyol és portugál nemesak hódit ü volt, hanem szinte eggyé lett a meghódított néppel s ezért áll elő az a helyzet, hogy amíg az angol gyarmatokon gyűlölik az angolt, addig a spanyol gyarmatokon a népet nem, legfeljebb a koronát, vagy a birodalmat gyűlölték, A spanyol ás portugál hódit-k felbecsülhetetlen szolgálatot tettek a kereszténység elterjesztésével a kultúrának, az angolszász faj viszont megveti ma is a színes emberfajokat, palástolhat atlan undort és ellenszenvet érez velük szemben. Az angol gyarmati politika sokáig azt az elvet követte, hogy meg kell osztani a népet akár faji, akár nemzetiségi, akár vallási alapon, kijátszani egyiket a másik ellen, belefullaszt a ni okét a saját egyéni harcaikba s végén megjelenni, mint a béke ás a rend őre. Ez a helyzet Indiában is, A rendőri szolgálat nagyrészt az mgolok kezében van, ők a gyarmati hivatalnokok, 'nem is beszélve a kereskedelmi életről, anlt teljesen kisajátítottak. Itt ls kihasználta Anglia a hindu mohamedán vallási ellentéteket. Önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy fenntartható-e tartósan az ilyen félig clvill- ' zált, félig civilizálatlan heterogén elemekből Ö sszeácsolt világbirodalom. Az angol gyarmatszerzés és a nyomában kialakult angol világbirodalom nemcsak az angoloknak használt, hanem az egész fehér fajnak s ezt tárgyilagosan le kell szögezni. A fehér faj hódító fölényét és kulturális erősségét századokon keresztül az angol világbirodalom biztosította. Az idegen kontinensek nyersanyagkészletét Anglia nyitotta meg, mint ahogy a világkereskedelmet is. Hol volna ma Európa kényelme, ha Anglia a világ termelését meg nem szervezi és Európa számára nem hasznosítja. Hogy ennek a közvetítő kereskedelemnek tetemes haszna az ö zsebébe vándorolt, az ( természetes. Európa a fejlődés valóságainak és lehetőségeinek legnagyobb részét az angol gyarmatbirodalomnak köszönheti. S azok, akik az angol világbirodalom bukását és szétesését jósolják, gondoljanak arra, vájjon JAez az összeomlás nem veszélyezteti-e az európai gazdaságot, jólétét és U fe&nsuaiaafc századokra. /Folytatása következik./
