Magyar Országos Tudósító, 1938. március/2
1938-03-16 [177]
KORNIS GIÜLA BESZ3IE AZ ÚJSÁGÍRÓK SZABADSAG-LAKOM/JAN. A Maffi'ör Újságírók Egyesülete hagyományai szerint ünnepelte meg március 15-et, Eélélott az egyesület vezetősége megkoszorúzta a Petőfi- és a Jókai-szobrot. Egy órakor tartották a New-York étteremben az újságírók Szabadság-lakomáját, amelyen a Jokal-serlegbeszédet Komis Gyula, a képviselőház alelnöke mon-'otta. A Szabadság-lakomán megjelent Herczeg Ferenc, Rákóczy Imre miniszteri tanácsos, a miniszterelnökség sajtóosztályénak vezetője, Dulin Elek min. o. tanácsos, a sajt ü osztály h. vezetője, Szent-Istvány Bélai miniszteri tanácsos, a külügyminisztérium sajtóosztályénak vezetője, Márkus Miksa Udvari tanácsos, az Ujsáriróegyesület elnöke, Boros László alelnök.—főtitkár, Hegedűs Gyula és Tóth László alelnökök, Zimmer Ferenc, Salusinszky Imre, Roóz Rezső, Kóbor Tamás, Heltai Jenő, Mann Hugó, Sebestyén Károly, továbbá gróf Apponyi György és Payr Hugó országgyűlési képviselők, valamint a magyar újságírói rend szine-java. M á r k u s Miksa elnök mondotta az első pohárköszöntöt a kormányzóra, akit a megjelentek felállva, hosszasan ünnepeltek* Ezután K o r n i s Gyula tartotta meg ünnepi beszédét. - A magyar politikai jellem - kezdte beszédét Komis Gyula - az alkotmányért vívott sokszázados küzdelemben forrott kii az alkotmányos szabadságban nemzete létének és fennmaradásénak zálogát érezte. Ezért a magyar lelkiségnek a politikum mindig előterében állott: nagyfokú politizáló hajlama önfenntartás! ösztöneben gyökerezett. A közügyek iránt való érdeklődésnek egyik forrása mindmáig a magyar léleknek igen fejlett és érzékeny jogérzése, amely főképp a sa^átszerüen politikai jog, a közjog irányában nyilvánul meg, a vérszerződéstói kezdve az aranybullán keresztül a kiegyezés korának obstrukclós harcaiig, - Erős jogerzésével szorosan Összefonódik mély történeti tudata. A magyar a múltnak retrospektív nemzete, amely a jelennek politikai Igényeit is a múltból szereti levezetni. Kevés nemzet múltjában van a "történeti jogoknak" akkora jelentősége, mint nálunk. Ez az erős történeti tudat a magyar politikai jellembe vastag fonállal szövi bele az álmodozó romantika vonását. A magyar mindig szeretett a mult dicsőséges emlékeiben élni, miközben a jelennek és a jövőnek gyakorlati feladatai iránt való érzéke sokszor megbénult. A múlt dicsőségébe való révedezés gyakran terméketlen illúzióit táplálta. Ezért korholja Széchenyi, a cselekvés embere ámult dicsőségét'egyoldalúan zeng'5 romantikát, a múltba val-) örökös "vlsszaszomorkodást" . - A magyar politikai jellemnek ez a három vonása: a szabadságot minden fölé helyező jogérzés, a fejlett történeti tudat, s a romantikához való vonzódás az a lelki indíték* amely március 15-ét Immár egy évtized hijján száz esztendő óta nemzeti ünneppé avatja. A március 15.-1 nap a maryar szabadság* a történeti hála és kegyelet s a nemzeti romantikus büszkeség ünnepe* -t A múltra ugy hangzik rá legjobban lelkünk, ha a jelennel hasonlítjuk össze. Az 1848. márciusi tizenkét pont az akkori magyar politika krédója volt. De nem érdektelen történeti látvány, ha a nemzeti kiáltványra a jelen rámáját feszitjük rá: mi valósult meg e pontokb°l máig? milyen tartalmú módosulást vetit beléjük Csonka-Magyarország mai mag^ r arja. - Az első pont a sajtószabadság. A kiegyezés óta valóban megvan a'sajtónak a szabadsága* a háborús évek kényszerű cenzúráját nem számítva. De szabadén küzdhet-e sajtija utján a magyarság a régi ország háromnegyedrószny1 elszakított területén a maga természetes emberi, úgynevezett kisebbségi jogaiért? Nem bénitja-e meg küzdelmüket az előzetes cenzúrától megejtett sok félt úgyis félénk és óvatos újságjaikon, a lapelkobzás és megszüntetés drákói szigorúsága? Szabadon fejlesztheti-e sajt u utjárt kultúráját? Illncs-e elzárva úgyszólván minden irodalmi, sőt szaktudományí,' még matematikai szellemű terméktől is, amely a régi anyaországból juthatna hozzá? - Es hogyan áll itthon a sajtószabadság ügye. A magyar politikai sajtónak iulnyomo része hivatásának magaslatán áll: a nemzeti ^ eszményeket iparkodik szolgálni, eur u pai műveltség és tárgyi hang szól belőle, a személyi kultuszt épp ugy háttérbe törekszik szorítani,, mint /Folytatása következik./
