Magyar Országos Tudósító, 1938. március/2
1938-03-29 [177]
ZU FELMENTETTÉK AZ ANYÁT... /l.folytatás./ - Nem gondolja, hogy a leánygyermeknek mégis az édesanyjánál volna a helye? Maguknak is van gyermekük, .talán mégis okosabb volna, az anyjánál maradna az Ilonka - szólt az elnök. - Az anyja egvéves korában elhagyta, azóta nálam van. Nem is ismerte a gyerek az anyját, a mostani feleségem nevelte fel. Nincs nála jó helyen, ezért ragaszkodom hozzá - mondta az apa. Ezután Sulics Olivérné tett tanúvallomást. Elmondta, hogy^egy izben beszélt a gyermek édesanyjával és az azt mondta, hogy most már nagyon hiányzik neki a gyerek. Arról is vallott, hogy amikor elvitte az Ilonkát, a szomszéd gyerekek mesélték, hogy a kislány nem akart vele menni, belekapaszkodott a kerítésbe, de Köntösné elővett egy tükröt és egy fényképet és igy akarta rávezetni a gyereket arra, hogy hasonlítanak egymáshoz, összetartoznak. Arra a kérdésre, hogy nincs-e ellenséges viszonyban elődjével, a második feleség azt felelte: Gyűlölöm, mert anya létére elhagyta a gyermekét. Izgalmas szembesítés folyt a két asszony között, majd több tanút hallgatott ki az elnök'. Rigó György rendőr vallotta, hogy amikor a kislány meglátta az édesanyját, sirva borult a nyakába. Ujabb tanuk kihallgatása céljából napolta el a törvényszék mára a fŐtárgyalást. Kihallgatni rendelte el a törvényszék aat a két kislányt is, akik állítólag szemtanúi voltak az anya és gyermek találkozásának. Schwartz Jolán tizenhéroméves tanuló volt az első tanu. A kislány értelmesen felelt az elnök kérdéseire, elmondta, hogy látta, amikor az anya megszólította kislányát és hivta: menjen vele, - Az Ilus nem akart menni, a kerítésbe kapaszkodott. Ekkor a néni elővett egy fényképet és egy tükröt és azt mondta: nézd'csak, meny: nyire hasonlítunk egymásra, én vagyok a te anyukád, gyere velem, - vallotta Schwartz Jolanka, aki szerint Ilonka később megnyugodott és mégis elment az édesanyjával. Ezután egy tízéves kislány, Szokoli Erzsébet állt 'uz elnöki emelvény elé. Ugyanúgy kezdte v- llomását, mint uz első kislány. Szerinte Is belekapaszkodott a kerítésbe a gyerek és az anyja húzta, hogy. menjen • veié, • : . . .y-'/' -. " ! .!'*#í/ ; - Te gyóntál és áldoztál már, ugye? Figyelmeztetlek: a jó Isten hallja, hogy te mit mondasz s megbüntet, ha mem mondod meg az igazat. Húzta a néni az Húst? - kérdezte Márton Sándor dr. hangsúllyal a kis tanútól. A kislány egy darabig gondolkozott, aztán halkan felelte: Nem, - Látod az előbb hazudtál, de jóvátetted azzal, hogy most megmondtad az igazat. Mi történt azután? - Az Ili sirt, de azután mégis a nénivel ment, - fejezte be vallomását Szokoli Erzsébet. Ezután kihallgatták Sulicsné nagynénjét és még más tanukat, akik arról vallottak, hogy mostohájánál rossz dolga volt a kis Ilonkának, nem adtak enni neki és verték, Ilonka panaszkodott többször, hogy amíg mostohatestvére két vajaskiflit kap reggelire, ő örül, ha kenyeret adnak neki. Ezzel befejeződött a tanuk kihallgat perbeszédekre került sor. Lányi János dr. kir . ügyész enyhítette a vádat: személyes szkbadság megsértésének vétségéőrt indítványozta Köntösné megbüntetés ét, a védő azonban felmentést kért. Az apa képviseletében Bezsilla Nándor dr, ügyvéd kérte, hogy a gyereket a birőság Ítélje vissza az apának, A törvényszék végül Ítéletében felmentette Köntös Istvánnét az ellene emelt véd alól azzal az indokolással, hogy nem nyert beig;.;zolást, hogy erőszakkal vitte el a kislányt. Az Ítélet jogerős, az apa nem vette ót a pótmagánvádat azzal a bejelentéssel, hogy majd az árvaszóknól folytatja tovább a harcot a kisleányért, /MOT/ Sy,
