Magyar Országos Tudósító, 1938. február/2
1938-02-21 [175]
ZU MÉRT ON-FÉLE RÁGaLMaZÁSI PER /3. folytatás ./ Az indítványok elhangzása után az elnök szünetet adott, majd Szemák Jenő dr. bejelentette, hogy Kállay Miklós ny. földmivas lós ügyi miniszter beadvánnyal fordult a törvényszékhez és vidéki hivatalos elfoglaltságára hivatkozva, kérte, hogy más határnapod tűzzön ki az ő tanúként! kihallgatáséra, A bizonyítási indítvány kiegészítésével kapcsolatosan a törvényszék nem határozott, csak a bizonyítás lefolytatása után dönt, hogy Uhlaryk Béla kihallgatását elrendeli-e vagy sem. Erős Frigyes, az OTB volt alkalmazottja azt vallotta^ hogy a gaz daságban történt visszásságokról szóló összefoglaló jelentésről csak hallomásból tud, azt azohban bizonyosan tudja, hogy Marton Béla személye nem volt érintve, Kozelka ^urél voit OTB-alkalmazott arról vallott, hogy ő kérdezte ki annakidején Steinoch Ferencet és a többi alkalmazottat, amikor panasz merült fel. Vadas kocsist, aki visszavonta ezt a vallomását, ő hallgatta ki. Tud arról, hogy Ásvány József többször tett beje1 entést a bizottságnál a Martonf^le gazdaság sérelmére elkövetett csempész ssekről. - Miért nem vették be a jegyzőkönyvbe, hogy Ásvány József, 111 etve a gazdaság is feljelentést tett a visszaélések miatt? - kérdezte Huszovszky Lajos dr., a főmagánvádló képviselője. - Mert erre vonatkozóan az én vizsgálatom nem terjedt ki, - fe1 elte a tanu. If j. iidamcslk Ferenc gyári munkás lényegtelen vallomást tett, majd Major Dezső gazdász tett vallomást. Elmondta, hogy 1935 végén másfél hónapig gyakornok volt Marton Béla gazda ságában, amelynek intézője, Kovács Gyula vette őt fel. Utasítást Marton Bélától soha nem kapott, a képviselő nem foglalkozott a gazdaság ügyeivel. Párkány Frigyes dr. védő intézett ezután kardosokét a tanúhoz, - Igaz-e, hogy levélben megirta Marton Bélának: visszaélések történtek a gazdaságában? - Igen, .s a levelet átadtam egy kocsisnak, de hogy a kocsis eljutjbatta-e a levelet, azt nem tudom, - hangzott o felelet, - Igaz-e, hogy ebben a levélben azt irta: Ásvány József-rendeletére szódózták a tejet? . - Igen, ezt irtam, de ez helyes volt, nehogy összemenjen a tej. Szembesítették a tanút Ásvány Józseffel, oki Így szóit: - Soha ilyen rendelkezést nem adtam ki. Én Major Dezsőnek, aki csak gyakornok volt, nem is adhattam rendeli- ez és t. Ha adtam válna, akkor a vajmestert utasítottam volna, nem pedig a gyakornokot,, A védő egymásután tett föl kérdés eket,/ majd felmutatott egy • i rást és Így szólt: /Major Dezsőhöz/ - Ön Irta alá ezt az irást? - Igen, de nem az én irásom, - hangzott a felelet. Elmondta ezután a kérdésekre a tanu, hogy a Marton-féle gazdaságból Braun Ignác gazdaságába szerződött. Igaz ugyan, hogy differenciái voltak a Marton-féle gazdaság intézőjével és ezért a pénzét távozásakor nem kapta meg, később valamivel a differenciák rendeződtek ős elszámoltaké Pénzt nem kapott, - Ön jegyzőkönyvet irt alá,'hogy az Esti Kurír cikkének megjelenése után pénzt kapott a gazdaságtól. - jegyezte meg a védő, - Abban az időben nagyon nenéz anyagi vis zonyok k özött voltam,mondta a tanu, - Amit aláirtam, az nem felel meg a valóságnak. Kaptam pénzbeli támogatást Gál Imre úrtól, igy husz pengőt, meg kétszer villamosjegyre. Megkértem Gál urat, helyezzen el állásba és ő névjegyet ado tt, • A tanu bemutatta azt a névjegyet, amelyen Gál Imre ajánló sorai vannak. Az elnök Gál Imrétől megkérdezte, hogy mit szól a tanu vallomásához és a vádlott hírlapíró a következőket mondta: : - Soha egy fillért sem adtam Major Dezsőnek, A cikkek megirása után feljött a szerkesztőségbe és kért, hogr szerezzek állást. Megmondtam, hogy nem tudok állást szerezni, de egy névjegyen megirhatom: tisztességes embernek tartom, - Gál Imre szerkesztő ur, amikor Pestenja szerkesztőségben beszéltem vele, husz pengőt adott, hogy utazzak le Dánosra és szerezzek adatokat, - Ez valótlan, - mondta a vádlott hirlapiró, /Folyt ,köv,/ P t
