Magyar Országos Tudósító, 1938. január/2
1938-01-20 [173]
—ZU RABLÁS, EMBERÖLÉS. . ,/3. folytatás./ Éreztem, hogy arcom elborítja a vér, segitségért kiáltottam és futásnak eredtem, mert ha ott maradtam volna, biztosan agyonütött frolna. Futás kö?. ben hátranéztem és láttam, hogy a vádlott beszáll a kocsiba és elsaáguld. Közben találkoztam egy biciklistával, aki egy házba segített, ott megmosták ésbekötözték vérző fejemet, majd rendőr került elo, akivel a főkapitányságra mentem. Ahogy beléptem a szobába, legnagyobb meglepetésemre Bentkovszkyt láttam ott. Azonnal rámutattam és felkiáltottam:"Sz az az ember, aki engem agyoft. akart l5nil n Ö csak mosolygott és azt mond* ta, hogy biztosan félrebeszélek, mert sohasem látott engem, Dabronaki Mária kihallgatására törült ezután a sor. * Körülbelül három évig éltünk együtt - mondotta vallomáséban, - Hol én adtam neki pénzt, hol 8 segített ki, de mult év június elej én már szétköltöztünk: nem bírtam tfcvább a durvaságát. Hétfőtől pénte„ kig derék, becsületes ember volt, Pénteken este azonban elkezdett inni, kártyázni és vasárnap késő éjfélig folyton ezt csinálta. Nem lehetett birni vele^ Állandóan ütött engem és kisleányomat is. Ezért költöztem édesanyámhoz azzal az elhatározott szándékkal, hogy uj életet kezdek. Ö azonban utánam jött, ott sem hagyott békén és a végén el kellett hagynom szüleim lakását is. A leány Itt sirni kezd és hosszabb ideig nem jut szóhoz, majd szemeit törölgetve folytatja: - Folyton üldözött, kérem. Állandóan bujkálni-k ellett előle, mert fenyegetett, hogy hanem leszek az Övé, akkor megöl. Hallottam,hogy revolver van-nála. Egy alkalommal rendőri segítséget vettem igénybe, mert csak igy mertem hazamenni; Augusztus 14-én éjszaka az egyik szállodában voltam, amikor a portás azt mondta, hogy egy ur szeretne velem beszélnie Nem tudtam miről van szó, gyanútlanul kimentem, ebben a pillanatban látt am, amint a vádlott kirohan az egyik szobából. Megragadta a karomat és kiabálta: "Vágzek veled!" Menekülni akartam előle, 5 azonban elkapott, lerántott a földre,, rugdosni kezdett és revolverrel fenyegetett,• Nagynehezen kiszabiditottam magamat és beszaladtam az egyik szfebába, Ö utánam rohant, mire én az ablak felé futottam. Bentkovszky erre ki akart dobni az ablakon. Közben állandóan felém irányította revolverét. Kezemmel fogtam azt a kezét, amelyben a revolvert tartotta és minden erőmmel igyekeztem azt félretolni, közben sikoltoztam és segitségért kiabáltam, "^rre szaladt be a portás és később megérkeztek a rendőrök is, - Elsütötte-e a revolvert a vádlott? - kérdezte az elnök. - Nem tudom. - Hallotta, hogy csettintett a revolver? - Erre sem emlékszem. Az elnök erre előveszi a bűnjelként lefoglalt hatalmas forgópisztolyt és megrántja a ra va szát. Aztán megkérdi: - Hallott-e ilyen zajt a dulakodás közben? - Igen, - válaszolta a leány. /MA/ Trilits Antal szállodaportás arról vallott, hogy a leány sikoltozására szaladt fel a szobába, látta, amikor a vádlott Dabronaki Mária fejéhez szegezte a revolvert és megpróbálta elsütni, A vádlott őt is lelövéssel fenyegette meg* A rendőrök közül Nagy 44. Jó z sef azt vallotta. hogy amikor el akarták fogni a vádlottat, Téntkovszky revolverrel védek ezett, többször elcsettintette a pisztolyt, de az csütörtököt mon* tt. Felszólításukra a fegyvert nem dobta el, csak azt mondta: ne lőj jenek, nincs többjtöltényem. Palkovics Rozália szobaleány látta, amikor a vádlott Dabroriaki Mária homlokának szegezte a revolvert és azt elcsettint ette, A fegyversza/kértő terjesztette elő ezután véleményét, mely szerint a töltények nedvesek voltok és ezért csak két-három kísérlet után iobbantak. A fegyver emberölésre alkalmas. Az orvosszaké r*"'" t elmondták, hogy Bentkovszky Pál épelméjű és igy beszámítható. Euecács Tibor dr. kir. ügyész a vádját részben súlyosbította, ugyanis Fischer /F lyt-. köv./P.,
