Magyar Országos Tudósító, 1938. január/2

1938-01-20 [173]

T Ö R V É N Y S Z ÉK -—TAR LAJOS BÜNPERE A PESTVIDÉKI TÖRVÉNYSZÉKEN. /A tudósítás eleje a MÖT törvényszéki kiadásokban./ A délutáni főtárgyalást - zsúfolt tárgyalóteremben - délután pontosan félőt órakor nyitotta meg dr. Mendelényi László kir. törvényszéki elnök. Özv. Pósch Kérolyné volt az első délutáni tanú, aki elmondta, hogy özv o Csaplárné, az anyós rendkívül rossz viszonyban élt a vádlott Tar Lajossal, a vejével, Ugyanebben az értelemben vallott Wanzinger Adolfné, aki hozzátette még, hogy Tar Lajost nemcsak az anyósa, hanem - amig élt - az apósa is folytonosan üldözte. Az öregek, a tanuk szerint, főleg ^pénzért gyötörték a vejüket, úgyhogy még Tarék növendék fia is szemrehányást tett, a tanú jelenlétében, az öregeknek: "Nagymama, tl folyton csak szipolyozzátok az apámat!" özv. Csatári Istvánná tanú elmondta, hogy Tar Lajos anyósát, özv. Csapiamét elkísérte egy alkalommal dr. Abonyi ügyvédhez, az öregasszony bement ...z irodába s amikor kijött « a tanú szerint - Abonyi igy szólt hozz ás "Rendben lesz a dolog. Csaplárné, ahogyan maga akarta, de aztán nehogy eljárjon a szája a veje előtti" Dr. Bogdán Albertné, dr. Bogdán Albert kispesti ügyvéd felesége volt a következő tanu. Előadta, hogy évekig a dr. Székely-féle ügyvédi Irodában dolgozott. Ugyanott volt akkoriban ügyvádjelölt Abonyi dr. is, oki egy Ízben, Tarék ügyéről szólva, ilyen kijelentést tett: "Na, én Ugyan alaposan elláttam ezeknek a Taráknak a dolgát;" kitoltam" velük!" Tar Lajosné, a vádlott felesége, aki ezidőszerint a Meinl cégnél van alkalmazásban, elmondta, hogy ő és a férje mindenkor megértették egymást, de az ő szülei nem szerették a vejüket, Tart. Csak akkor voltak szívesek hozzá, ha kellett tőle valami. Az asszony részletesen elmondta amerikai élményeiket, majd kispesti ház vételeiket, itthoni üzleteiket, a megélhetésért vívott ezerféle küzdelmüket. Az asszony ls azt ál. litotta, hogy Abonyi dr. egy "sima" lapot Íratott alá velük, erre utólag gépeltettc a szöveget és az igy szerkesztett nyil-.tkozat alapján kiforgatta őket vagyonukból. - Igenis, állítom - kiáltotta sírósan Tar Lajoánó, - hogy Abonyi oklrathamlsitást követett cl s igy kifosztott bennünketl Az elnök az iratokból ráolvasta a tanura, hogy a 3tvidéki törvényszék hat évvel ezelőtt öt rendbeli okirat hamis i tas bűntettéért tlzhónopl börtönre Ítélte és Tar Lajosné ezt a büntetését ki is töltötte, - Anyám megbízásából irtam alá a váltókat, de az aftyám utólag mindent letagadott^ - jelentette ki halk hangon Tar Lajosné, - Erről ne beszéljünk! - szólt közbe az elnök - Csupán azt állapítsuk meg, hogy Ilyen előzményiek után most maga vádolja okirathamisítással azt az ügyvédet, aki ma már nem tud védekezni*.. - Az 1937. év elején - folytatta vallóin ás át Tar Lajosné feladtam a Fchérvári-uti trafikom, t, az urammal együtt, most már kettesben, pincelakást béreltünk ki a Nefcle j ts-utcában, szónpincét rendeztünk be és ebből próbáltunk megélni. Ez sem sikerült, 1937. tavasza óta mór csak abból éltünk^ amit a szegőnyes holmimból el tudtam adni •,» Amikor minden kötél elszakadt, megállapodtunk uz urammal, hogy közösen öngyilkosságot követünk el, A férjem azonban még mindig reménykedett. Reggelenként megvás árolta a Friss Újságot és átböngészte az apróhirdetésekét: hátha akad a számára is valami* Abban az időben, kb. tiz nappal az "eset" előtt, láttam meg a férjemnél ^a revolvert. Azt hittem, ezt má_r a kettőnk számára rejtegette. Én mindenáron me g akar tam halni, mindegy volt: hogyan, méreg által, vagy kötéllel, vagy pisztolygolyó révén... Három nappal a szörnyű eset előtt Írást kaptunk az árvaszóktői, amelyben az állt, hogy a férjemnek még van párpengős járandósága Kispesten. A három utolsó ingemet adtam el az ószeresnek s a kapott 80 fillért átadtam az uramnak, menjen kl Kispestre, vegye fel a pénzt és azon hozassa rendbe a fiunk sírját, . mert az már teljesen behorpadt s ezt még el akartam intézni, mielőtt a \ halálba mönnék... A férjem a 80 fillérrel a zsebében kivi llanyosozott 1» Kispestre, Három nap telt el. Nem jelentkezett, akkor magam mentem utána, UJ^voltam a városházán, a rendőrségen? sehol sem tudtak róla semmit, \ /Folytatása követkézik./Ky