Magyar Országos Tudósító, 1937. december/1

1937-12-06 [169]

CSILLÉRY ANDRÁS BESZÉDE A KERESZTÉNY MAGYAR IFJÚSÁGHOZ. A Keresztény Községi Párt józsefvárosi fiata 1 v álasztóinak szervezete vasárnap délelőtt nagygyűlést tartott az Otthon mozgó* ban. A gyűlésen több mint ezer résztvevő jelent meg, akik lelkes helyesléssel fogadták Cs I lléry Andrásnak, a Keresztény Községi Párt elnökének, Müller Antal országgyűlési képviselőnek és B a j á n Ferenc kerületi pártelnök, törvényhatósági bizottsági tagnak beszédeit. P á 1 f y Géza elnöki megnyitója után Szenti rmay Márton a munkás-fiatalság nevében beszélt, majd N ó gr á d y Tibor aa intellektuális fiatalság nevében tartott nagyhatású beszédet. Ezután Müller Antal országgyűlési képviselő állott szólásra. Az ifjúság szónokaival - mondotta - együttérzek és együtt dolgozom. Az ifjúsági kérdést nem lehet kisajátítani sem egy partnak, sem egy társadalmi rétegnek, sem egy foglalkozási ágnak. Az ifjúsági kérdésnek megoldása a nemzet egyetemes érdeke. A kenyérkárdést kell napirenden tartani, nem lehet mindenkit a városhoz, az államhoz elhelyezni, hanem tessék a gazdasági élet kapuit ls megnyitni a keresztény fia. talság előtt. A kormánynak módjában áll, hogy csak azoknak adjon exportprémiumot, akik a fiatalság iránt megtették kötelességüket, valamint behozatalé és kiviteli engedélyeket, akik a fiatalságnak barátai. A családalapítás lehetőségét kell biztosítani és a családvádelmet kéli megvalósítani. Mi egyetemes ifjúsági kérdést ismerünk, nemcsak a .diplomás fiatalság kérdését. A nagy te tszós3e 1'fogadott beszéd után 0 s i lléry András dr.mondotta el beszédét. - Nem lehet 3okat merengenünk azon - mondotta -, hogy mer., re és hova menjünk. A keresztény és nemzeti eszme megvalósítása felé kell mennünk. Amikor a Keresztény Községi Párt elnöki szókét betöltöm, nem egyénileg töltöm be azt a széket, hanem a gondolatnak és az esz- ' mének helytartója vagyok, a szónak kimondott értelmében. Tartom ezt a széket, a keresztény ós nemzeti gondolatot azok részére, akiknek kötelességük lesz ezt tőlem átvenni. Ebben az országban a tömegek ma keresztény és nemzeti politika folytatását kívánják, a kormány sem mer szembeszállni ezzel a kívánsággal. A kormány is ezt az alapot hangoztatja, de nem csinálja. Morzsákból nem tudunk hegyeket felépíteni,intézményes cselekedetek kellenek. A keresztény politika semmi má st nem jelent

y mint a szeretet politikáját, a. nemzeti politika pedig a nemzet érdekeinek az istápolását. Ha e kettőt összekötöm, ha a szivbe tiszta vért öntünk, akkor világosan áll előttünk, hogy ezt az utat kell követnünk. Az örökség, a keresztény és nemzeti gondolat követése Wolff Károlytól maradt itt közöttünk. Nem azért, hogy marakodjunk és osztozkodjunk rajta, hanem hogy együtt és egységesen meneteljünk megvalósítása felé. Megritkult sorainkat a fiatalságnak kell betöltenie. Nem veszik észre Önök, hogy amikor generációs problémákat dobnak közénk, akkor ellentóteket akarnak kelteni keresztény és keresztény között

1

? Rájöttek már a baloldaliak arra, hogy a vallási ellentétek feszegetésével nem lehet közénk éket verni. Ma elsőrendű irók, szociológusok keresik egymás kezét Krisztusnak követésében és hiába fogja a szociáldemokraták 1-Pja védelmébe venni a katolicizmust, vagy a protestantizmust, már ismerjük ezt a kabátot és szőrös gúnyát, amelyet jobb ha mindjárt levet. - Nem elég a jelszavak hirdetése. Hiszen nézzünk körül, ebten a pillanatban az egyenlő, általános titkos választójog körül forog minden. De mit ér - kérdezem - a titkos választójog, ha a keresztény és nemzeti érdekek nem tudnak érv inyesüln 1. Az általános titkos választójognak a keresztény tömegeken nyugvó nemzet érdekelt kell szolgálnia, mert ha nem, a lejtő felé lépünk éae félő, hogy nincs megállás. - A királykérdésről beszélünk ma, amikor megoldatlanul áll előttünk a keny ér kérd és ? Nyíltan ki merem mondani, hogy azok, akik ma a legjobban feszegetik a királykérdést, a forradalom előkészítéséig ben jelentékenyen résztvesznek és amikor a zsidóság akar valakit a ny a| kunkra ültetni, nem engedhetjük meg magunknak,' hogy ezen a kérdésen | keresztül bennünket szétválasszankk. /folyt, köv./