Magyar Országos Tudósító, 1937. november/2
1937-11-18 [168]
A BÖRÖNDGYÁROS BOJKOTTJA TIZENNÉGY MUNKÁS ELLEN. Rippel Jenő bőröndgyáros körlevelet intézett az összes sz^km^beli iparosokhoz, amelyben közölte, hogy a levélben névszerint megnevezett tizennégy munkása a szolgálatából kilépett és airra kéri a szaktársakat, hogy a felmondás nélkül kilépett munkásokat az üzemükben ne alkalmazzák, A szakmabeli ips rosok Rippel Ernő felhívására szolidaritási nyilatkozatokat adtak. De mégis megtörtént, hogy egyik-másik bőröndgyáros a Rippel által megnevezett munkások közül felvett, illetve alkalmazott néhányat. Rippel e bőröndösök ellen panaszt emelt az ipartestületnél. Most aztán a tizennégy munkás kártéritési pert inditott Rippel Erhő bőröndgyáros ellen, akitől 18oo pengő kártéritési összeget követeltek, A budapesti kir. törvényszék, mint fellebviteli birósáig Bándy Zsigmond tanácselnök vezetése mellett tárgyalta ezt az ügyet, k törvényszék azt a jogkérdést tette elbirálás tárgyába, hogy az alperes panasz tárgyává tett magatartása olyan jogellenesnek és vétkesnek minositenda-e,amely a felpereseknek a munkához való jogban jelentkező jogvédte érdekét megsértette, a törvényszék ezt a kérdést nemlegesen döntgtte el és ennek alapján mind a tizennég7 felperest keresetével elutasította #< Az itélet indokolása szerint az alperes bőröndgyáros panaszolt cs elekmáy/e, illetve eljárása egymagában még nem alkalmas a kártéritési kötelezettség megállapítására. Ehhez olyan tényállás lenne szükséges, hogy'a munkára jelentkező felpereseket az egyes munla adók csak azért nem alkalmazták, mert az alperessel szolidaritást vállaltak, illetve a-jelentkező munkásokat kifejezetten azért nem alkalmazták, mert mellőzésükre Rippel felkérte őket* Mivel a felperesek ilyen tényállást nem terhesztettek elő és ilyent nem is bizonyítottak, ennélfogva a törvényszék megitélése szerint a kártéritési kötelezettség megállapításához szükséges alap hiányzik. /MOT/G. — -SZUBJEKTÍV ÉRZÉSEK ÁLAPJÁN NEM SZABAD BIRÓ ELLEN KIZÁRÁSI KÉR ELMET ELŐTERJESZTENI. Néhány hónappal ezelőtt a budapesti törvényszék csődöt nyitott egy gróf hagyatéka ellen. A csődvagyon leltározása során csak jelentéktelen aktivá mutatkozott. A kirendelt tömeggondnok szorgos kutatások után arra az álláspontra helyezkedett, hogy a leltároaott jelentéktelen tömegvagyont folyamatba teendő perek utján lényegesen lehetne f els zápor 1 tani. Meg is indította ezeket a pereket, majd a csődbiztoshoz olyan kérelmet nyújtott be, hogy költségeinek és dijainak előlegére, a csődtöiöegben rendelkezésre álló 4oo pengő készpénzt felvehesse. A csődbiztos azonban elutasította a tömeggondnoknak ezt a kérését azzal, hogy az előleg kiutalványozását akkor sem hagyná jóvá, ha azt a csődválasztmány javasolná. A tömeggondnok erre e, csődbiztos törvényszéki biró ellen aggályos sági kifogást adott be, amelyet azzal indokolt, hogy a csődbiztos állásfoglalása azt mutatja, hogy az egész üggyel szemben ellenszenvvel viseltetik, mert máris azoknak a pereknek az elvesztésére gondol, amelyet a tömeggondnok folyamatba tett, hogy csődvagyont teremtsen elő. A budapesti kir. törvényszék ezt a kizárási indítványt merőben alaptalannak nyilvánította, mert azt a tömeggondnok szubjektív érzések alapján emelte. Ép ezért a biróság a csődtömeggondnok ügyvédet az alaptalanul előterjesztett kizárási kérelem miatt negyven pengő pénzbirságban marasztalta. /MOT/G.
