Magyar Országos Tudósító, 1937. november/2
1937-11-17 [168]
ZU DUPLAFEDELÜ VALUTÁS KOFFEREK..,/2. folytatás./ Az elnök utasítására a teremör felbontotta az ügyeszség áItal lefoglalt kilenc duplafedelü bőrönd egyikét és Frankéi Adolf részletesen elmagyarázta, hogy hova veit elrejtve a magyar pengő és a valuta, valamint a szinarcny. - De én nem tudtam, hogy mit akar Róth Manó velem kicsempésztetni, - vallotta a vádlott. - Megállapodtam Róthtal, hogy vasárnap reggel a Keleti-pályaudvaron találkozunk. A pályaudvaron kaptam tőle vasúti jegyet és 3o pengőt. Azt az utasítást adta, hogy utazzak Fiúméba és az Admirál szállóban szálljak meg, ahol másnap találkozunk. A vonattal Gyékényesig jutottam el, ahol lelepleztek. - Es miért nem utazott magával Róth? - Azért nem jött, mert félt az esetleges leleplezéstől: gondolta, hogy ha sikerül, akkor Fiúméban jelentkezik. Valószínűleg tartom azonban, hegy engem figyeltetett, csak én nem ismertem a figyelőt, - Es mit gondol, ha ennyien utaznak, még mindig kifizetődik az üzlet? - Velószinüleg, - felelte a vádlott, - Amikor megérkeztem a határra, bejöttek a vámőrök, akik megká' dezték, hogy mannyi pénz van nálam. Megmondtam az igazat, hogy 28 pengőm van. Nekem is, másoknak is megnézték a bőröndjét. Az enyémet felbontották és gyanúsnak találták. Amikor a vámőrök és határrendőrök kibontották a a bőrönd fenekét, meglepődve láttam, hogy nem kábítószer van benne. Egészen elrémültem a sok pénztől és mondtam is: bizonyára hamis. Nem hittem el, hogy jó pengők lehetnek, - A színaranyra is azt gondolta, hogy hamis? - Arró} nem gondoltam semmit, - hangzott a felelet, - Hány útlevele van magának? - Kettő, - felelte Frankéi Adolf. Az elnök ezután arravonatkoz óan kérdezte a vádlottat, hogy hányszor járt külföldön. Kiderült, hogy nagyon sokszor utazott Ausztriába, Olaszországba,- Svájcba, Fr"nciaországba, - Ha nincs rendes . ogl ..kozá^a, honnan szerzett pénzt ezekhez az utakhoz? . - ü z ieti tertfeim voltak, A rokonaim adtak minden esetben pénzt. - Abból az összegből, arait maga útiköltségre költött, rendes egzisztenciát lehetett volna teremteni. Nem ezek a bőröndök voltak az okai annak, hogy magi nem akart rendes foglalkozást űzni? Frankéi Adolf az elnöknek erre a kérdésére már nem felelt, A következő vádio tt:Fri edmann Dávid Mihály tett ezután vallomást. Tagadta bűnösségét és többek között igy vallott: - Én Glasz Józseffeleegyütt üdültem 01 szországban, ott ismerkedtem meg vele, - Hát minden valutasiber Olaszországban üdül és ott beszélik meg a sibolást? - kérdezte az elnök. - Én nagyon megszerettem Glasz Józsefet, nagyon kedves fiu, megigérte, hogy eljön Budapestre és igéretét be is váltotta, - Hát ilyen idegenforgalomból nem nagyon kérünk, - jegyezte meg az elnök. Elmondta ezután Friedmann, hogy Budapesten sűrűn sétált együtt Glasz Józseffel, akinek a Royal-szllodában lévő lakásán., is felment, - alig tartózkodtam ott néhány percig, - vallotta - detektív lépett be. Én szivbajos, idegbajos ember vagyok.., - Mags szivbajos, mégis elfutott, s olyan gyorsan szaladt, hogy a detektív alig tudta a Király-utcában elfogni. - áz ügyvédemhez akartam szaladni, de összeestem. - És mitörtént a betétkönyvével? - Kiesett a zsebemből... - Hova esett? .,, Majd én megmondom, - hangzott az ^elnök szava, - Véletlenül egy szenespincébe esett a lo.ooo pengős betétkönyv. És mennyi valuta volt magán'1, amikor a detektív utolérte? - Volt nálam pár darab külföldi bankjegy, svájci frank, schilling, Ártatlqn vagyok, én semmiféle valutaoibolásban nem vettem része. Amikor Friedmann Dávid Mihályt a.rravonatkozóan kérdezték, hogy járt-e küülföldön, kiderült, hogy ugyanott járt, ahol Frankéi Adolf.
