Magyar Országos Tudósító, 1937. november/1
1937-11-08 [167]
—ZU TÖREKI GÉZA DR, BEIKTATÁSA, • ,/2, folytatás,/ tulajdonkép a törvényhozás feladatkörét is betöltötték. Ezek a most vázolt gondolatok és érzések vezéreitek eddig és fognak vezetni ezután is! Ezekből az ideálokból nem ábrándultam ki soha. Nöm ábrándultam ki akkor sem, amikor Magyarországon megszűnt a jog uralma, megszűnt a biröságok működése és ezzel megszűnt az állam élete is. Törhetétlenül hittem, hogy a" nemzet életereje legyőzi a kaotikus állapotokat és úrrá lesz rajtuk. Es hogy ez valóban be is következett, annak az alapja abban a sorsdöntő eseményben volt, hogy a nemzet az ő életfenntartó ösztönével azt választotta es tette meg fejéül, aki az anarchia helyébe vissza-állitotto. a jog uralmát és ezzel a megmaradt országból újra államot alkotott, /Éljen a kormányzó! - hangzik a padsorokból,/ - A magyarság felemelkedésének máskor is ez volt az utja. Alig fél évszázaddal előbb a régi magyar táblabírák prototípusa: Deák' Ferenc döntötte meg az idegen önkényuralmat a jog és az igazság fegyvereid vei, A török hódoltság alatt pedig Werbőczy István ( Hármaskönyve tartotta" fenn és hoáta át. - részben mindmáig - a magyarság életének megszokott jógi rendjét, soha el nem vitatható szolgálatot téve nemzetének. Az a küzdelem és az a harc, melyet a sors a mi nemzedékünkre mért^ korántsem ért még véget. Ennek a küzdelemnek Vagyunk mi is a részesei,' mint az állam birói hatalmának a letéteményesei. Nekünk tehát élő és erejében el nem lankadó igazságszolgáltatásra van szükségünk. Ennek szükségszerű kísérője a birói fellépes céltudatos erélyessége ós - ahol az a helyénvaló - annak kellő szigorúsága, A büntető igazságszolgáltatás erélyes Voltának ellanyhulása mindig az állami hatalom gyengülésének volt a jele. Ezt leghamarabb az állam ellenségei veszik észre, akik sietnek ezt az irányzatot felkarolni és ezt az emberiesség és a civilizáció diadalaként magasztalják. Nyilvánvaló, hogy a mi országunknak nem ilyen mindent megértő és mindent megbocsájtó, .hanem - újból és újból hangoztatom ezt - a legfőbb közösség: ' az állam és a nemzet érdekelt ós ami ezzel együtt jár: a derék, a hazafias, a törvénytisztelő emberek jogos érdekeit következetesen és keményen védő, illetve érvényre juttató bíráskodásra van szüksége. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a bíróság felelős Azért a hatásért, melyet intézkedése kelt és felelős azért az eredményért, melyet határozatai elöidézneki - Nemcsak a fSLek jogviszonyainak rendezéséből nap- nap mellett összetevődő, majd általánossá váló véleményekre gondolok Itt, hanem inkább az egyének és a köz szempontjából egyaránt fontos hatásra, melyet" a bírói intézkedések egyrészt a társadalom-ellenes és 'llam-ellenes emberek sckaságára ? egyes ilyen társadalmi osztályokra ós azok további magatartására, másreszt a társadalomhoz és az államhoz hü"rétegekre gyakorolnak; - amazokat sarokba szorítják és elcsendesitik-e, ezekben pedig a biztonság.érzetét gerjesztik-e és beléjük erőt öntenek-e?! Mindig többet ér a jogaikban megsértett és a biróság utján elégtételhez jutott em-* berek csendes elismerése és bizalma, mint a jogsértők, a bűnösök és a velük ogyüttérzők hangos ujjongása, - De felettébb fontos a kifelé keltett hatásnak és a kifelé * okozott eredményeknek a bíróságra való visszavetődése is. Ennek egyik legszebb és legörvendűtesebb példája az a mély benyomás volt, melyet a biró_ Ságoknak a háborús, a forradalmi ós az ezt követő válságos időkben tanusitott^magatartása a közönség körében keltett, Ahoz'azonban, hogy ez a kedvező közvélemény állo.ndésaljon, szükség van arra, hogy a biróság sza- , badon fejthesse ki a mag^a hivatásszerű működését, Nemósak a biróság éltető levegőjéről, a biroi függetlenségről van'itt szó, melyet nálunk senklsem akar, vagy legalább is nem mer érinteni, mert hiszen az féltve őrzött kincse mindenkinek. Gyakorlatilag sokkal inkább a birói Ítélkezés " szabadságának a kérdése lép Itt előtérbe, amely nélkül abíróság nem intézheti el közmegnyugvásra az elébe vitt ügyeket. Különösen a büntetőbir© kezének a formális, perrendi'szabályok okozta megkötöttségétől való szabaddá^ tételére gondolok itt, arra a biróéra, akit gyakran illetnek " meg nem érdemelt szemrehányásokkal az ügyök minden irányban való elintézésének elmaradásáért, holott ebben nem ő, hanem az a jogrendszer a hibás, amely alaki okokból - különösen a felsőbir°ságoknál útját állja áz anyagi Igazság teljes és az eset minden vonatkozásában való érvényesülésének. Ezért hangoztattam eddig is és fogom'hangoztatni ezután is. hogy perrendi akadályok nem állhatnak "utj ába az anyagi igazság keresésinek és ' érvényesülésének, legkevésTtoé ott, ahol a bíróság hivatalból tartozik azt, felderíteni. /Folyt. köv,/Ky,
