Magyar Országos Tudósító, 1937. október/2

1937-10-27 [166]

—ZU"NÉMA FORRADALOM" , ./l. folytatás./ _ ... Ön azt is irta, hogy a parasztságból való származás társadalmi ballaszt, amely megakadályozza az egyén érvényesülését. Ön szerint a paraszti sorból osak ugy lehet kiemelkedni; ha az illető megtagadja származását, mert ők a nemzet mostohagyermekei, akiken nem' segít senki. Honnan vette Ön'ezt a megállapítását? - kérdezte az elnök. - Tény az, hogy egyesek, akik paraszti sorból származnak, hogy uajymondjam karriert csinálnak, de a többség mégis csak visszazuhan oda, ahonnan ki akart emelkedni, ha nem tud megalkudni, - válaszolta a vá.dlott. Aki érvényesülni akar, bizony meg kell, hogy tagadja származását, KeVesen vannak olyanok,például Nagyatádi S^abó István, akiben volt annyi erő, hogy jóllehet nem tagadta meg származását, mégis érvényesült és mindenki tisztelettel nézett fel reá, - Azt a fejlődést és a viszonyoknak azt a jobbrafordítását, amelyről ön is beszél, nemklehet máról holnapra megcsinálni. Viszont nem szabad elhallgatni azt sem, hogy számos törvényes intézkedés van már ennek elérése érdekében. Miért nem irt ön például arról a törvényről, amely a mezőgazdaság, munkások munkaereje jogosulatlan kihasználásának megakadályozását célozza? - kérdezte tovább az elnök. - Aid. az ön könyvét elolvassa, azt hiszi, hogy itt nálunk senkisem törődik a mezőgazdasági munkásokkal. Az elnök ezután az egykéről szóló fejezet egyes részleteit ismertette. Eszerint a nép kimerült. A széles néprétegek feladták a harcot és a jelek szerint közel van. a nagy tragédia: a nemzet halála, - Szóval ön szerint ilyen a magyarság, Igy ir egy nemzetről, ós ön azt hiszi, hogy ezek °"

l '•'ételek nem alkalmasak a nemzet hitelének a csorbítására? - kérdezte az elnök. - Ez semmi esetre sem volt a célom, - felelte a vádlott,-Ennél a kérdésnél is felhasználtam a hivatalos statisztikai adatokat, amelyek szerint Magyarország egykés ország lett. Itt is a viszonyok javítása volt a célom, azért irtam, hogy heroikus magatartásra van szükség; Az elnök ezután ismertette A puszták népe cimü fejezetet

9 amely arról szói, hogy mennyivel jobb soruk toan a gondozott és ápolt állatoknak, mint az embereknek. Ezzel kapcsolatban is azzal védekezett a vádlott, hogy minden izgató szándók nélkül., csupán a való tényeknek megfelelő adatokat tárt elő. - De az igaz tényeknek tendenciózus felsorolásával is lehet izgatni. - állapította meg az elnök, aki aztán ismertette a következő részletet: két tantusz árából kell megélnie a cselédnek. Ez az a nagy szociális erő, amelyet a nagybirtokos osztály nyújt és amelyet a feudális Magyarorszag'szemérmetlenül mer hirdetni..." - Hát ez a kitétel nem tiszteletlenség az állammal szemben? kérdezte az elnök, - Igy kiragadva egészen máskép hangzik, mint ha az egész fejezetet elolvassuk, - mondotta védekezésében a vádlott. - Egyébkent is én ftem a magyar államról beszéltem, hanem á feudális rétegekről. Általában, aki nem élt gazdasági cselédek között, aki nem szívta velük együtt magába azt az áporodott'hangulatot, az soha nem fogja tudni megérteni, milyen'helyzetben élnek. Én, mint magyar ember, nagyon sok mindent elhallgattam, ami pedig a valóságnak megfelel, mert kerülni akartam mindent, amiből azt lehetne megállapítani, hogy izgatni akartam. Részleteke t' amúgysem közölhettem volna, hiszen akkor ötven kötet sem lett volna elég. Amit irtam mind megfelel a valóságnak. Hát azt sem szabad megírni, hogy vannak olyanok, akiknek jól megy és vannak olyanok, akik nélkülöznek? - Ezt meg szabad Írni, de nem a törvénybe ütköző módon, - szólt közbe az elnök, " , - Hát ez nagyon nehéz dolog, - felelte a vádlott. - En például a szekták működésével'magyaráztam meg a kaszáskeresztes mozgalmat Is és" a legutóbbi tárgyalás, amely a kaszáskeresztesek ügyében lefolyt mutatta, hogy ezek'a szektákká nyomorúságból nőttek ki. Ismétlem, hivatást teljesitetteöi, mint iró, amikor rámutattam arra. hogy jólesz elővigyázatosnak lenni, Hiszen én láttam, hogy a különböző szektákba menekülő nép, hogyan korbácsolja önmagát, hogy kiirtja maga körül a falait és csak az akácfát, a szegénység szimbólumát türl meg. A szektába menekült a nélkülöző paraszt, mert kénytelen volt a túlvilágra helyezni üdvözülése minden lehetőségét. /F lyt. köv,/Ma,