Magyar Országos Tudósító, 1937. október/1

1937-10-14 [165]

ZU VIHARSAROK... /4.folytatás./ Állításai igazolására a védő kérte többek között Steuer^György ny. államtitkár, MatOlcsy Mátyás és Szeder Ferenc országgyűlési képviselek és több más tanu kihallgatását. Kérte tanukép kihallgatni Mojzes János képviselőt is annak az állításának igazolására, hogy a nagybirtokok milyen befolyást gyakorolnak a tőlük függő választókra, indítványozta több peticiós itélet beszerzését és ismertetését is. Hogy a vádlott könyvében ilyen kijelentést is tett: "a kizsákmányolás elképesztő' ez nem egyéb politikai frázisnál. Mindenesetre bizonyítani lehet azt, hogy á mezőgazdasági munkás igen nagy nyomorban él és hogy'vannak nagybirtokok, ahol napszámos helyett hónapszámosokat alkalmaznak, mert igy sokkal kevesebb bert kell nekik fizetni. Vitéz Tamásy László reflektált az elhangzottakra, ellenezte a védő indítványait és azok elutasítását kérte. Rövid'tanácskozás után a törvényszék el is utasitotta a védőt indítványaival, majd vitéz Tamásy László ügyészségi alelnök tartotta meg vádbeszédét. Azzal kezdte, hogy felolvasta a könyv leghátulsó oldalán lévő reklámszöveget és hozzátette, hogy Féja Géza megfelelt a kiadói megbízatásnak: felfedezett Magyarországból egy részt, de ezt olyan módon tette, minthogyha a legsötétebb Afrika egyik területéről lenne szó. A v'dlott szállította azt, amit kiadója megfizetett és erre alkalmassá tette őt saját lelki alkata, szállította a borzalmakat. Bizonyos siker nem tagadható el e műtől, hiszen dacolva minden bűnvádi eljárással, immár a harmadik kiadást érte'el. Ez a siker azonban csak az előtt s réteg előtt jelent valóban sikert, amely szimpa tikusnak tartja, hogy szociális problémáknak csak bizonyos részével kell foglalkozni . es csak bizonyos speciális beállításban. A szerző nem törődött azzalj hogy mennyi gyujtóanyagot halmozott fel, hogy könyve tele van kiáltó igazságtalanságokkal és hogy gazdag propagandaanyagot szállított a külföld ne k annak a sivár képnek a rajzolásával, amely a magyars.'g tekintélyének rovására megy. Nem szociográfiai munkáról van tehát szó, hanem egy szenvedélyes hangú'riportsorozatról, amely minden sorában elárulja a vádlottnak azon érzéseit, amiket olvasóiban is fel akar gerjeszteni. A vádlott a történelmi Magyarországot ültette ebben a könyvben a vádlottak padjára, amikor értékot csupán a magyar parasztosztályban ismer föl. Rokonszenvvel dicsőit! a vádlott a parasztos ztály feltörekvő hőseit, akiknek -Szerinte - el kell. bukniok

? mert az. uri osztály eltapossa. Nála csak Dózsa és Áchim András hősök es még Kossuth Lajos is háttérbe szorul e kettő mellett. A vádlott szerint Áchim az igaz, ügy szolgálatában bukott el, mert a vele szemben álló osztály halálra itélte, A vádlott könyvéből kiütközik az urgyülölet, sivár, leverő képet rajzol a magyar' értelmiségről és szines beállításban foglalkozik a parasztosztály feltörekvő tehetségeivel, akik elkallódnak, mert senki sem nyul a hónuk alá. Szerinte nemcsak széles néprétegeket fosztanak meg politikai jogaiktól, hanem a nagybirtok döntő befolyást biztosit magának az alája' rendelt népréteg politikai álláfoglalása tekintetében is. Riasztók azok a sorok, amelyeket a Szekták cimü fejezetben olvashatunk. A vádlott szerint'ezek a szekták szükségképpen alakultak meg és a paraszt azért menekül oda, mert a papja nem az ő osztályába tartozik, mert ő seholsem talál meghallgatásra és mert részére a közösség semmi hasznot sem nyújt. Végső konklúzióként a vádhatóság képviselője megállapította, hogy a vádlott tendenciózus módon és kiáltó elfogultsággal rajzolt képet a magyarság társadalmi életéről és a könyv tartalmához méltóan illeszkedik a könyv címlapja, amely egy elcsigázott, megtört, félmeztelen embert ábrázol, mint a magyar parásztsors tipusát. A vádlott, szembehelyezte könyvében a magyar parasztofr, amely szerinte jogfosztott, a'testi pusztulás és ' a lelki anarhia kiszolgáltatott^ az államhatalommal, a birtokososztállyal amelynek nincsen mentsége, nincsenek erényei, csak visszaélés és bün minden megnyilvánulása. A továbbiakban vitéz Tamásy azt hangoztatta, hogy kénytelen a vádlott jóhiszeműségét is kétségbe vonni, hiszen tudnia kellé ne hogy a népnyomor nem magyar specifikum és hamis pvóféta az, aki usy tünteti fel a nyomort, hogy az csak egy osztály önzésének a következménye amely osztály eltüntetésével máról-holnapra a nyomor is eltűnik. Lehetetlen hogy a vádlott ne tudná azt, hogy a haladásnak gondosan előkészített' Utja van. n vedelem azon kifogásával is foglalkozott a vádhatóság kéoviieloje, amely szerint ez a könyv nem szegény embernek Íródott, tehát ezt a társadalmi osztályt nem is izgathatja gyűlöletre az uri osztály ellen.mert ezekhez a nincstelenekhez, nyomorgókhoz e könyv el sem jut. Ezzel szemben /Folyt.köv./ Ma.