Magyar Országos Tudósító, 1937. szeptember/2
1937-09-25 [164]
MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSI Tó / / , j) I Kézirat. V If, fCt &( Ot. > Budapest, 1937, szeptember 25„ 4 ' 'i ^ ^ XIX „ évfolyam 219.szám« /Vitéz nagybányai Horthy István temet-; se. Folytatás*? ÍJ/ Pontban tiz órakor felbúgott az orgona a templomban' a kormányzói pár érkezett családjával es kíséretével. A kormány sói párt a templom bejáratánál Miess Rezső szertartási igazgató, továbbá Szabó Imre budapesti református esperes es Muraközy Gyula Kálvin-téri lelkész fogadták.A kormányzói pár a gyászinduló hangjai mellett vonult be kiséretével együtt a szentélybe, ahol elfoglalták hely^üketo Ugyanekkor megjelent a ravatal feletti szószéken R a v a s z László dr.püspök, aki a temetési szertartást végzi. A szertartás bevezetéseképpen a gyülekezet a Te Benned bíztunk eleitől fogva... kezdetű zsoltárt énekelte, Ravasz László püspök írást olvasott, majd az írás alapján tartotta meg nagyszabású gyászbeszédet, amelyben a többi között a következőket mondotta: - Atyám fiai! Schiller, a nagy német költő egykor igy énekelt: Csak két erény van, ha ezeket összeadnék, nagy lenne a jóság es Jó lenne a nagyság. A nemet költő által kifejezett ellentétet vonatkoztathatjuk arra az ellentétre is, amely az igazság és a szeretet között van. A szeretet sokszor útjában áll az igazságnak és megrontja azt, ezért as igazság sokszor szeretetlen. Az igazság sokszor útjában, áll a szeretetnek és megakadályozza azt, ezért a szeretet sokszor igazságtalan. De mindnyájunkban van valami e lti tkolhatatlan ősi meggyőződés, hogy a kettő mégis egy, hogy az igazság az örök szeretet és a szeretet a legfőbb Igazság. Ezt a keresztyénség alaptanitása s egy régi keleti biblikus kép igy fejezi ki: az igazság és a szeretet mcgcsókolj ák e gymás t. - Horthy István ravatalánál megállva, két erős Ítéletet kell hangsúlyoznunk. Az egyik az, hogy^az igazság embere volt, igaz akart lenni, igazáért szállt sikra, reátette fel életét. A másik tétel qz, .hogy Horthy István a szeretet embere volt., Nagy. mély, férfias szeretet áradt .a. lelkéből. De Horthy István életének nagy tani t ása,s zéps ége és vigasztalása az, hogy az o eletében is az igazság és a. szeretet megcsókolták egymást. - Három ilyen csókkal találkozunk az ő életében. Az egyik ott történt a szülői hajlékban, amikor az igazság embere frigyet kötött a szeretet anyjával. Az igazság embere volt, bátran, keményen feltette rá életét, ennek engedelmeskedett ás másokat is engedelmessé kívánt. Ebben a szellemben ura volt környezetének is, ura volt teljesen, tekintély, tündöklő móltóság, akarat, kötelesség ós felelősség. Halál inkább, mint hazugság, jaj annak, aki nem látja es nem meri szolgálni az igazságot. Ilyen ember volt Kenderes ura, talpig férfi ás férfi a talpán. Emellett állott a szeretetnek az asszonya, aki nem parancsolt, csak szolgált, igy lett ur lelke felett. Nem feddett, hanem megbocsátott és simogatott,aki nem büntetett csak dédelgetett, s azzal büntetett, hogy nem haragudott, de szenvedette A szeretet nem fuvalkodik fel és a szeretet soha el nem fogy, ilyen volt Kenderes asszonya, Horthy István édesanyja. Ez «z első csók, amikor az igazság és a szeretet megcsókolták egymást, végighúzódik egész életén. - Azt mondottuk Horthy Istvánról az előbb, hogy az igazság embere volt csupán, ez áll előttünk férfias jelleméből. Irtózott a látszattól, a titkolt . ondolatoktól, olyan volt mint egy hegyi kristály, elviselte ha ráomlott a világ, de hogy egy elrejtett gondolata legyen, titkolt meggyőződése legyen, ezt nem viselte volna el. Az igazság embere volt, de az igazság ránézve nem valami elméleti igazság vo.lt,hanem gyakorlati életkérdés, amiért sikra kellett szállni. Mint a Szentírás fiatal oroszlánja, Horthy István, olyan bátorsággal szállt sikra mindig a maga igazáért, egész ember, egész férfi az élet és a halál kockázatában . - Egész eletén keresztül az igazságért le lkepedett és azokért küzdve ment el. Ha ő gazda lett volna, a magyar föld igazságáért, művelésének szabadságáért és terjedelméért lelkesedett volna. Ha l/l a vármegyénél szolgált volna, ennek az ezeréves bástyának lett volna IvAbajnoka, hőse, vár tanuja. /folyt, köv ./