Magyar Országos Tudósító, 1937. augusztus/2

1937-08-19 [162]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Törvényszéki szerkesztősége: V, Marké-utca 27. sz.

( I, emelet 26. Telefonok: 1-252-34, 1-252-35 Szerkesztésért és kiadásért felelős: NÉMETH IMRE. 1. törvényszéki kiadás. Budapest, 1937. augusztus 19. — AZ ELVÁLT ASSZONY ELVESZTETTE ÁLLÁSÁT EZÉRT MAGASABB TARTÁSDÍJAT KAP. A házasfelek tiz esztendővel ezelőtt elváltak, A válóperben a férj arra kötelezte magát hogy volt feleségének végleges nőtartásdij címén havonta husz koronát fizet. Azért állapodtak meg ilyen csekély összegben és á bírói ítélet is azért fogadta el a buszkoronás tartásdijat jogszerűnek,mert a válóper idején a férjnek és a feleségnek pontosan egyforma, havi 14o koronás fizetése volt. A férjet ezenfelül még harminc pengős gyermektartásdíj is terhelte. A pengővaluta behozatala után a nőtartásdij összege 23 pengő 17 fillér volt. Tiz esztendő eltelte után az elvált asszony most pert inditott volt férje ellen a végleges nőtartásdij összegének felemelése iránt. Keresetét azzal indokolta, hogy á lefolyt tiz esztendő alatt férjének havi fizetése lényegcsen emelkedett, ugy hogy ma már az alperes havi fizetése megközelíti a 3oo pengőt. Ezzel szemben igazolta az asszony, hogy a saját állás t elvesztette, mert szolgálatából elbocsátották, ugy hogy ezidószerint neki semmiféle fizetéses állása nincsen. Ebben a perben a kúria most hozott végitéletet és kimondotta, hogy a per során bizonyitott adatok alapján a nőtartásdij felemelésének helye van. A felek társadalmi viszonyaira és a férj jövedelmére való te-" kintettel a kúria az elvált asszony végleges nőtartásdij át havi 6o pengőre emelte föl. A férj védekezését nem fogadta el a biróság, amely arról szólt, hogy az asszony előzőleg viselt állásáról a saját leánya javára, ennek elhelyezése és megélhetésének a biztosítása érdekében mondott le, A kúria mogitélésc szerint a szülői gondoskodásnak anyai szeretettől sugalt ez az önzetlen elhatározása sem lehet jogalap arra, hogy a tartásdíj összegének megállapításánál a volt fizetése az anyának figyelembe vehető legyen. /MOT/ G. A FŐVÁROS VÍZMÜVEINEK KUTJAIERT NEM KÖTELES LICENSZDIJAT FIZETNI. Néhai Haffner Károly a székesfőváros vízmüveinél volt műszaki igazgató. E minőségében tíz esztendővel ezelőtt a székesfőváros tanácsa kiküldötteőt Franciaországba, hogy ott a különböző vizszürő-kutak berendezéseit ta_ nulnányozza. Amikor visszaérkezett a tanulmányútjáról - ahol a főváros részéről harmadmagával járt kint -"terjedelmes jelentést adott be a főv'ros tanácsához, amelyben közölte, hogy egészen újszerű vizszürő-eljárást dolgozott ki. Dr, Borvendég Ferenc volt főpolgármester, aki abban az időben a vízvezetéki ügyosztály tanácsnoka volt, hozzájárult ahhoz, hogy a kérdéses találmányt Haffner nevére szabadalmaztassa, A szabadalom bejegyzése után ezt az uj vízszűrő eljárást alkalmazták a főváros vízmüveinél. Most Haffner Zoltán és dr. Muzsnay Józsefné, mint az időközben elhalt Haffner Károly Örökösei igényt jelentettek be a fővárosnál a sza-" badalom licenszdija iránt és e cimen 5ooo pengőt meghaladó összeget követeltek Budapest székesfőváros közönségétől. Igényüket a budapesti kir. törvényszék előtt megindított perrel érvényesítették. A tiszti ügyészség azonban a kereset elutasítását kérte és azzal védekezett, hogy néhai Borvendég Ferenc csak olyan kikötéssel engedte meg a találmánynak néhai Haffner Károly nevére való szabadalmaztatását, hogy e jogosultságért nevezettnek semmi külön ellenszolgáltatást nem ad, tehát licenszdijat sem lesz köteles ^fizetni. Hivatkozott a tiszti ügyészség még arra is, hogy néhai Haffner Károly életébem maga soha nem is követelt ilyen licenszdijat a fővárosul történt megállapodása értelmében. A lefolytatott bizonyítási eljárás a főváros védekezését teljes mértékben igazolta, ugy hogy dr. Balogh Árpád &ir, törvényszéki biró a felpereseket keresetével elutasította,/MOT/G. ki