Magyar Országos Tudósító, 1937. március/2

1937-03-16 [160]

/A PETŐFI TÁRSASÁG NAGYGYŰLÉSE. « .Folyt .2 ,/ Ifjú Hegedűs Sándor befejezésül hangoztatta, hogy a nagyar nemzetet minden évszázadban összetörik, de mindig jönnek lángelmék, akik felemelik a nemzetet, amely újra nagygyá lesz* A tetszéssel fogadott fejtegetések után József Ferenc királyi herceg költeményeiből olvasott fel szűnni non akaró ünneplés között, majd a kiváló papköltő, Hars ány i Lajos adta elő költeményeit tetszéstől kis érve.,Végül Falu Tamás elbeszélését olvasta fel, utána pedig Lehet a y Árpád, a Nemzeti Szinház tagja Petőfi "Nemzeti dal"-át szavalta el. A nagygyűlés - "melyet a rádió is közvetített - Pékár Gyula zárószavaival ért véget. Petőfi-serlegebéd. A nagygyűlés után a társaság tagjai és a meghívott vendégek a lunapalota különtermében ünnepi ebéden vettek részt, amelyen .elsőnek Pékár Gyula a kormányzót köszöntötte, majd József Ferenc királyi herceg emelkedett szólásra, s beszédében többek között az elszakított területeken élő magyarság helyzetével foglalkozott, aggodalommal ál. lapitva meg, hogy velük nincs meg a teljes lelki kapcsolat. Hangsúlyozta, hogy szentistváni bölcseségre van szükségünk, hogy el ne veszítsük a- tőlünk clsz^kitva élő magyar testvéreinket, s ezzel a problémával a kormányhatalomnak is foglalkoznia kellene. Mindenekelőtt meg kell állapi tanunk azt, hogy a kisebbségi magyar testvéreink a határokon tul mit akarnak, mit várnak tőlünk nehéz helyzetükben, s tisztázni kell azt is, hogy mit tehetünk mi jelenlegi helyzetünkbon az o erdekükben. Kitartásra és türelemre kell őket kérnünk, s a jövő legfontosabb faladata az legyen,., hogy az elcsatolt területek magyars ágával való kapcsolatunkat kimélyítsük. Ezután Lázár Béla mondott nagyszabású beszédet a Petőfiserleg megemelésével, A kritika kérdésével foglalkozott, s abból az elvető kritikából indult ki, melyet 1847-ben Greguss Ágost irt Petőfiről szarvasi tanár korában, melyben kijelentette, hogy Petőfi pediglen poéta nem vala" Greguss másfél év előtt dicsőítő verset irt Petőfiről, de mivel a kinrimes verset Petőfi nem köszönte meg, megsértődött és megtámadta Petőfit, A költő a támadással nem sokat törődött, mert akkor már megjelent volt Pulszky,, majd báró Eötvös nagyon elismerő bírálata, amelyek nemcsak me gqyuj:att ák, de felemelő hatással voltak rá. Lázár Béla felvetette a kérdést: mit bizonyítanak e tények? Azt-e, hogy el kell fojtani a kritikát, mely a zsenit igy felreismerte? Avagy a finom izlésü költőtárs, báró Eötvös példája nem azt igazolja-e, hogy az igazi kritika serkentő hatású? Igaz-e amit 1847-ben a Pesti Divatlap állított: "Költőről csak költő Ítélkezhet"? A szónok számtalan példával Igazolta ennek ez ellenkezőjut. Kiderül mindezezokből, hogy virágzó irodalomnak mindig volt nagy kritikusa és csak hanyatló korokban satnyul el a kritika is. Költészet és kritika egymást kiegészítő fogalom. Az az igazi kritika, mely az iró lelkét felemeli, az olvasó lelkét átizzdsztja. Ezt tette Carlyle kritikája, amikor Angliának bemutatta Goethét, Lesslngé, mikor Németországgal megismertette Shakespearet, Gautieró, mikor elsőnek állott Victor Hugó mellé, mikor Arany elismerte Madáchot, Gyulai Katonát. Beöthy Zsolt egy levele megnyitotta Szabolcska előtt a halhatatlanság kapuját. Barbár gondolat betiltani az igazi kritikát -. hangoztatta Lázár Béla -, melyre pedig a nemzeti szellem megújhodása és megnemesedése érdekében szükség van, ' Nincs titka a léleknek, az igazi kritikus előtt, nincs olyan uj formája a kifeiezésnek, melynek mézét ne élvezze, melynek varázsos titkát fel ne tárná. Meg kell tehát teremteni, -, és erre elsősorban a Petőfi Társaság volna hivatott, mely hiven őrzi a nagy vezetők-^ Petőfi és Jókai teremtette hagyományokat és az egyetlen társaság, mely -nem ereszti be falai közé a bomlasztó erőket - meg kell alapítani azt a ^kritikai fórumot, mely sem nem jobb, sem nem baloldali pártlap, de' a magas irodalom oltára legyen. /Folytatása következik./