Magyar Országos Tudósító, 1937. március/1

1937-03-05 [159]

A VESZPRÉMI K'-NONOK MEGHATÓ KARÁCSONYA - MEDGYA33ZAY REFORMÁTUS PÜSPÖK VERS KÖTETÉBEN* Egyik bírálója Tompa Mihály legnagyobb tanítványának nevezte M e d g y a s s z a y Vince dunántúli református püspököt,a köl­tőt. Bizonyos, hogy csak na gy szerénysége miatt nem ismerik es méltá­nyolják eléggé. Most "Falusi melódiák" cimmel, lepsényi pap korában irt verseit bocsátja a nyilvánosság elé. Egy nyugodt, bölcs és tiszta lélek dalol ezekben a versekben régi emberekről, örök magyar eszményekről,tria­noni fájdalom i ól as mindenekfelett a faluról, ahogy a lelkek pásztora látja, v agy s: éretné látni sziveheznott népét. Hangszerelése meglepően v ál toz-tos: a nem is egészen másfélszáz darabból összeállított kötetben találunk ódát, történelmi zsánerképet, elégiát, regét, szatírát,epigram­mát, verses pillanatfelvételt, szerelmi lirát, humoreszket, nóta szöve­get ,s sok-sok meleg ihletésű Vallásos poémát és tanitóköltemenyt•Mind­ezekre kétségkívül felfigyel a szélesebbkörü irodalmi kritika is. Medgyasszay Vince most publikált versei közül az egyiket azonban itt kell kiemelni, mert ez - tul a megírás szépségén ­a püspök-poéta magas méltóságánál fogva Valóban egyházpolitikai érdekes­StígÜ. Karácsonyi törtenetet mond el benne. Jött Jézus, a szegenyek,éhe­zők, kitagadottak, didergők pártfogója és "egy főpap a veszprémi várban" azon bánkódik,"hogy pénzét mind elosztogatta, s most, amikor legjobban szeretne; s egény a j ócse lekedetre". Mig ezen tűnődik, belép tiszttar­tója " es szél eképpi az osztalék, a gyapjú ára! Nagy bankókat tesz aszta­lára, nagy bankókat egész halommal, számlál, köszön ós megy azonnal". /Betüszerint idézzük a református püspök szavalt: / -"A főpap egy percet sem várva, kopott köpenyt térit magára, s a pmzt azonmód zsebregyürvén, indul, megyén sietve, fürgén. Köszöntené sok ismerőse, rá se figyel s nem kössön ő se. A v áros házára igy ér el, besülni polgármesterével, kit nagy titokban félrevonva,egy­szerűen mark áh-, nyomja a sok pénzt, számlálatlanul. - Elkéstem, polgár­mester ur! Elkéstem, - de ön még segíthet: juttassa el s zegényelmnek,e kis pénzt meg ma ossza széjjel, hogy aludni tudjak az éjjel! - Köszöne­tet, nyugtát se várva, visszaballag szépen a várba. De gondtelt arccal áll elébe megszokott régi, hü cselede: - Nagyságos ur, üres a kamránk, pedig hármas ünnep szakad ránk, s az sincs, mit *djak vacsorára... Leg­jobokor jött a gyapjú ára! A főpap arca elborul, - majd szolid mosoly­gás j áts zadoz raj t: - Nekem biz egy fillérem sincsen. Node sebaj, majd ád az Isten! Ks hogy karácsony ünnepére eljárhasson a szentmisére: ebé­det vendéglőbe vesz, majd megadom árát, - ha lesz... - - Es szent kará­cson ünnepén duskálkodott sok-sok szegény, meleg szobákban ünnepe Ive. A dus kanonok meg hitelbe vett magának szegényes ételt. - De Krisztusunk vele ebédelt." ...Ha Isten akarja, ez a vers is lehet pillérdarab Prohászka Ottokár szivárványhidj ához, amellyel Pannonhalmát es Debrecent egybekötni kivánta. /MOT/F, ORSZÁGOS LEVÉLI Ari K. szekció , A "PROTESTÁNS SZEMLE" MÁRCIUSI SZÁMA, Ravasz László ,s Á p ­r 1 1 y Lajos szerkesztésében rendkívül gazdag tartalommal jelent meg. Cikkei a következők: Makkal Sándor: Nézők és látók, Révész Imre: Castel­lio ós Kálvin hamis és igazi arca, Bernát István: A hit diadala felé, Kemény Lajos: D.Geduly Henrik, Patay Pál: A szolgálat hőse?- Victor János, Dóczy Jenőt Egy költaszettani óra & geszti kerti lakban, Payr Sándor:Az elveszett Csepregi Graduál, Muraközy Gyula és Marconn«y Tibor legújabb verseiket közlik. Feltűnően gazdag a kritikai szemle is. /MOT/F. ---JéTl'KONY MÜV:'"3ZEST DARÁNYI KÁL.ÁNNÉ VÉDŐS ÉGÉVEL. A Budapest-József­városi Református Egyházközség női tábora szerdán, 10-án,este felhatkor, az .Eszterházy-U*4.sz.Tisztviselő Kaszinóban műsoros estet rendez ,Darányi Kálmánná dr.-nán k, a miniszterelnök feles egének véd őségévé 1.A műsorban Dullien Klára hegedül,P.Ritter Olga,Vargha Klára.Marton Éva .;s Szabó La­jos =ne ke 1, S ze nt pétery Béla szaval,Knight Gtyörgy^ioadást tart./MOT/F, — — — ~\ A

Next

/
Oldalképek
Tartalom