Magyar Országos Tudósító, 1937. március/1

1937-03-01 [159]

ZU TWNKHAHN ÜGY... ,/l. folytatás./ A tanuk közül többen vallották, hogy a gyár vállalat nem zsidó alapítás es a gyár jogosan használja Szent Imre képét védjegyében, mert ez be van jegyezve. Amikor a vállalat körlevelében azt Írták, hogy a gyár az ország egyetlen katolikus posztógyára, akkor ezt a k onkurrencia sérelmes­nek találta, az eljárás egyezséggel végződött és a kifogásolt körleveleket eltüzelték, A törvényszék - legtuóbbi tárgyaláson ujabb tanuk kihallgatá­sát tartotta szükségesnek és mára halasztotta a folytatólagos tárgyalást ezt azonban nem lehetett megtartani, mert a vádlott hirlppiró nem jelent • eg és távolmaradásét betegsigével kimentette. /MOT/Ma, —ÉRDEKES ZSAROLÁSI PÖR A KIRÁLYI TÁBLA ELŐTT, Singer Márton ügynök 21o pengővel tartozott Vermes Sándor budapesti textil­áru negykereskedőnek, Singer felvitte egyik régi ügyfelét: Löffler Jenő ma­ánzót a kereskedőhöz s ott Löffler kijelentette, hogy nagyobb mennyiségű posztóanyagot kivan vásárolni.. Megállapodtak abban, hogy Löffler átad Ver­i esnek a vételár fejében egy looo pengőről kiállított váltét, de ennek el­1 énében csak 9oo pengő értékű szövetanyagot kap, n fennmaradó loo pengőt pedig, mint Singer megszolgált ügynöki jutalékát Vermes Sándor levonásba helyezi a 21o pengős követeléséből. Másnap azonban Vermes ki j e len tette ,hogr Löffler anyagi helyzetéről kedvezőtlen információkat kapott, ezért váltó ellenében nem hajlandó a szövetanyagot leszállítani, - az looo pengős vál­tót azonban ennek ej lenére sem adja vissza, mindaddig, amig Löffler teljes összegében ki r fizeti barátja; Singer Márton helyett a 21 o pengős tar­tozást, Löfflei Jenő - legalább is szinleg - belement a fordulatba, meg­jelént Vermes üzleti irodaijában. Vermes Sándor éppen a 21o pengőről sz-ó­1 ó nyugtát állította ki, amikor Löffler hirtelen mozdulattal felkapta az asztalra előre odakészített looo pengős váltóját s sietve távozni akart az irodahelyiségből. Vermes intett egyik alkalmaz ottjának,.aki gyorsan lezár­ta az iroda üvegajtaját, mielőtt Löffler kimehetett volna a kis szobából. Vermes ezek után rendkívül erélyes hangon vonta felelősségre Löffler Jenőt, akit felpofozással fenyegetett meg arra az esetre, ha a váltót azonnal visz­sza nem adja, vagy a 21o pengőt rögtön ki nem fizeti. Löffler arra való hivatkozással, hogy súlyos szivbaja van, mérsékletre intette Vermes Sán ­dórt, majd szónélkül elővette pénztárcáját és kifizette a 21o pengőt. Vermes Sándor ellen az esetből kifolyólag zsarolás vétsége ói­mén bűnvádi eljárás indult. Löffler Jenő sértett a bűnvádi eljárás folyá­sán elhalálozott. Vermes a büntető törvényszék előtt tagadta büi ősségét ós azt hangoztatta, hogy a jogtalanság terére elsőnek Löffler lépett. A tör­vényszék nem tette magáévá a vádlott érvelését s zsarolás vétségéért loo aengő pénzbüntetésre itélte. Megállapította a törvényszéki Ítélet, hogy a vádlott megtartási jogra sem hivatkoznatik, mert neki nem a sértett Löff­ler Jenő volt az adósa, Löffler kizárólag a fenyegetés hatása alatt egyen­lítette ki barátja tartozását s igy a vádlott befejezett zsarolást követett el. Az itélet meghozatalánál a biróság enyhitő körülménynek vette azt,hogy a vádlott - bár törvénytelen módon - de tény"eg fennálló követelését akar­ta érvényesíteni, A budapesti tábla Kállay-tanácsa most ezt az Ítéletet helybenhagy­ta. Az elitélt vádlott és védője semmiségi panaszt jelentettek be a kir. kuriához. /MOT/Ky,

Next

/
Oldalképek
Tartalom