Magyar Országos Tudósító, 1937. március/1

1937-03-01 [159]

/A budapesti református presbiterek vacsorája az uj Józsefvárosi'főgondnok, Darányi Kálmán miniszterelnök tiszteletére. Folytatás 1,/ - Hangsúlyozom - igy szólt most Kelemen Kornél -, hogy nem azt ünnepeljük, hogy miniszterelnököt választottunk főgondnokká, hanem azt, hogy egy Darányi Kálmán lett főgondnokunk és csak örülünk annak, hogy ő egyúttal Magyarország miniszterelnöke is. Darányi Kálmán sok ki­váló tulajdonsága közül, - amelyeket nem akarok felsorolni, mert hiszen ezzel nem növelném, hanem csak kevesbbiteném őt, - csak egy körülményt emlitek fel, - Darányi Kálmán mint főgondnok és mint miniszterelnök példát mutat arra, hogyan lehet valaki kálvinista egyházunknak hithű tagja, buzgó presbitere, érdemes elöljárója és ugyanakkor mint miniszter­elnök, a keresztyén felekezetek közötti békének igaz letéteményese, A mai terhes icó'kben, amikor a nemzet jobbjainak közös veszedelmeid ellen kell védekezni, az ő példája egyúttal program is lehet számunkra, /Meg­újuló, lelkes éljenzés,/ - Szeretettel köszöntöm őt elsősorban a józsefvárosi pres­biteri társaság, de az itt megjelentek összessége nevében is, K vánjuk, józzon az ő munkássága áldást necsak a mi református egyházunkra, hanem a Krisztus követésében egy uton jár° mindazon egyházakra, akii: együtt vannak és együtt lesznek velünk az istentagadás és a hitetlenség elleni küzdelmünkben, Újból hosszú taps zúgott fel, majd D a r á n y 1 Kálmán dr, v álaszolt az üdvözlésre. Megköszönte Kelemen Kornél szívélyes sza­val t7~ma.Jd~Tgy folytatta: ,^ ti - Bevallom, úgymond a miniszterelnök-főgondnok, hogy az' ' népieseknek mindig elébehelyezem a munkás és szürke hétköznapokat, mert meg vagyok róla'győződve, hogy országunknak is ilyen munkás hétköznapok­ra van szüksége. Mégis jólesett nekem ide eljönni, mert alkalmam volt szemébénéznl az én budapesti református presbitertársaimnak. Azt hiszem, őseink, akik valamikor a város szélén megépítették Pest első református templomát, nagyon elcsodálkoznának, ha látnák, mennyi templomban Imádhat­ják ma az Urat a reformátusok Is, Szomorúsággal kell konstatálnunk, há ny ezren vannak Budapesten, akik nemcsak fizikailag, de sokszor szellemileg is oly messze élnek a templomtól. Amikor vadak közé tudunk már misszioná­riusokat küldeni, nagyon sokszor észre kell vennünk, hogy itt is sok fel­adat vár ránk, ami nagyon hasonlít a misszionáriusokéra. Rámutatott Kele­men Komál barátom, hogy a mai zavaros időkben hogyan lehetne ebből a helyzetből kikerülni, - Igen fontos dolog ez, hiszen jól tudjuk, hogy a francia forradalom az "ész istennőjé"-t akarta trónjára ültetni "'és az európai em­beriség mégis visszatért a megfeszített Krisztushoz,,, Én bízom abban, hogy a mostanig, majdnem kilátástalan helyzetből arra vezet az ut, amely­re az előbb rámutattam, m A felekezetek közötti békét is említette tisztelt bará­tom. Valóban annyi a közös ellenség, hogy valamennyi felekezet érezheti: elmúlt az egymás elleni harcok ideje, annyi a közös ellenség, hogy első­sorban ezekre kell koncentrálni minden erőnket. És - amint már annyiszor kifejtették -, talán megvan a lehetősége annak, hogy valamennyien azok el­len vegyük fel & harcot, akikről az imént beszéltem. X főgondnok-minlszterelnök végül hangoztatta, mennyire he­lyes az olyan összejövetel, amelyen - mint ezúttal is - mód és lehetőség nyílik a problémák barátságos megbeszélésére és klérlelésére. ' A /Folytatása következik./

Next

/
Oldalképek
Tartalom