Magyar Országos Tudósító, 1937. március/1
1937-03-11 [159]
/Gömbös Gyula képének leleplezése a TESZ-ben, Kolytatá s.l,/ - A Magyar országos Véderő Egyesületbe menekül a. jelszótól szédültre sújtott kapitány és megindult azon az uton, amelynek végén a vezéri pálca várta. Ezt kézbe akarta venni, olthatatlan bevsvágy égette és hajtotta. Ki merné állitani, hogy élihez nem volt joga, A bemutatkozás pillanatában meg kellett érezni, hogy a közélet egy érdekes egyéniséggel gazdagodott. Mást mutatott, mint az a kép, amit a közélet szereplőiről addig alkottunk, de éppen ez a más vonás volt az, ami az érdeklődést bizakodó várakozással feléje irányította, - A szerencsétlenül végződő háború zűrzavarában kalózkodók veszedelmes kísérletei késztetik, hogy a nyilvánosság elé lépjen. Ha- végigmegyünk a vonalon, amely a nagyhatalom előkelő polcáról a létéért napról-napra folyó küzdelem ingovány ára lökött Magyarország utján a kommunizmus bukásától az 5 hatalomra jutásai;; visz, az első részen a magukat az uj időben vezetésre hivatottaknak képzelők és a melléjül: sorakozó ismeretlen, vagy az ellenkező végletről nagyon is ismerős eleme:.: egymást túlhajszoló kapkodását, majd a másik részen az összeomlással letűnt korszak változatlan felélesztésére irányuló törekvést látjuk, A könnyen végzetessé válható kapkodás és a szerencsétlenül elgondolt törekvés zsákutcáiban botorkáló nemzet áhítozott valaki után, akJJmeghozza azt az ujat, amiből nem hiányzik az a régi, amit meg kell menteni, hogy megmaradjon az a talpa lattnyi föld, amelyen a lábát megvetheti. Ez a valaki meg is erezett. Jöttét egységes 'közvélemény köszöntötte. Az ország . t ugy üdvözölte, mint akiben vágyainak beteljesülését látja. Meghozta, amint maga nevezte, az uj stílust. Ennek egyik első megnyilvánulása és egyidőben iránymutatása volt az a beszéd, amely e hajlék sarokablakából az Országháza előtt szorongó sokasághoz szólt. Megmutatta és megmondta,hogy a hatalom birtokosának • más.,épp kell a hatalom gyakorlásához fogni és azzal élni, mint azelőtt. Igenis uj stílus kellett, amit ő igyekezett eltalálni és el is talált, - Amit ezzel hozott, nyomtalanul nem tűnhetik el, noha mégis ebben van a tragédia, ami megakadályozta, hogy az átgondoltan és becsületesen kijelölt céljához nem érkezett el, A gúnyolódásra hajlamosak és a kákán csomót keresők a levegőt a bizalmatlanság csiráival megfertőzték és a bizalmatlanságot éppen azok között, akik leginkább kellett volna egymásra találniok, kölcsönössé tették, A hatalom tetőpontján kifejtett működése igazolja, hogy az uj elgondolás, az uj módszer, a változott viszonyokhoz mért helyes alka Imazkodás volt, de nem nyomta el a kitűnő érzéket, amely az ország különleges hagyományaihoz és azokhoz kapcsolódó elgondolásokhoz és módszerekhez is ragaszkodik. Ezeknek képviselői nem tudtak vele olyan számban találkozni, mint amennyi az indulás akadálytalan folytatásához kellett volna. Egyik sem hibás benne, hanem a sikertelenség át .a azokra száll, akik a számukra kellő pillanatban a bizalmatlanság csiráit el tudták helyezni, - Ez áll a közéletre, de e falak közé sohasem férkőzött be. Amikor a társadalmi egyesületek szövetsége az apró részekre tagozódó társadalom összefogásának hangoztatásával alakult, ott volt és mindvégig rendületlenül ott is maradt. Ez az intézmény továbbra is ragaszkodik hozzá és bár valamennyien, akik benne tömörülnek, vallják, hogy az ittuaradáshoz az éveken át erősitett érzésen felül érzékelhető kapocsra nincs szükségük, az élőt legalább vonásaiban maguk elé a árják állitani bizonyságul, hogy az érte rajongók és az értékét belátásosan felismerők barátságos békességben őrzik Gyula vezér felejthetetlen emlékét. Erre tegyünk fogadalmat, amikor a képmásat magunk elé állitjuk. A nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszéd után lehullott a képről a lepel*A jólsikerült életnagyságú kép Boldizsár István festőmü| vész alkotása, IjiX Rövid szünet után folytatták/ wá közgyűlés napirendjének \ tárgyalását. /folyt. ^WZAGOS LEVÉLTAR "ftí ' K. szekció _
