Magyar Országos Tudósító, 1937. február/2

1937-02-19 [158]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSI Tó 5, törvényszéki kiadás, Budapest, 1937, február 19. ZU RÓZSADOMBI RABLÁS /2.folytatás./ Gyenes Antal szintén beismerő vallomást tett. ugyanúgy mondta él a történteket, mint Schmidt István* A két vallomás között csak annyi eltérés volt. hogy Gyenes szerint Boros Rudolf mondta meg a pénz helyét s azután vettek ki a ruhából a két tárcát. Az ügyészség vádat emelt Gyenes "Antal menyasszonya, Szabó E r A

s." •» bet ellen is tulajdón elleni kihágás miatt,'mert a leány, bár sejthette; hogy az az ötpengős, amit Gyenes néki adott, bűncselekményből származik, a pénzt mégis elfogadta. Szabó Erzsébet tagadta bűnösségét, hangoztatta, hogy Gyenes máskor is szokott pénzt adni és nein sejtette, hogy miként került a pénz a vőlegényéhez, v33C« Az első tanú'Boros Rudolf hetve ne gyévé s\ szakiskolai igaágató, a bűnügy sértettje volt, Elmondta, hogy a zajra ébredt fel, látta-, hogy egy sötét árnyék közeledik az ágya felé, majd öngyújtó villant föl egy pí'' lanatra, ' - Láttam - vallotta - hogy egy magas alak jobbkezében valami világitót, öngyújtót, vagy gyufát tart s a másik keze is előre áll. Azt nem merem határozottan állítani, hogy revolver volt a kezében. Az ismeretlen megszólalt: Hol a pénz? s én nyomban megmondtam hogy a ruhámban talál néhány pengőt, A feleségem, aki a másik szobában aludt, a zajra felébredt és bejött, A másik tolvajt nem láttam, csak hallottam a lépteit. A feleségemét leültették, visszatuszkolták. Figyelmeztettek, hogy ne gyújtsunk lámpát, ne'telefonáljunk, egy óráig maradjunk csendben a távozásuk után. Megjegyzem, hogy nagyon tisztességesen viselkedtek, nem voltak gorombák, nem bántottak.

v - A nyomozás során azt vallotta, hogy amikór szólt az éjszakai látogatónak: beszéljen hangosabban, mert nagyot hall, a betörő igy felelts ''Ha nem hall jól, magába eresztek egy golyót és jól fog hallani". Igaz ez? • Valamit magában mondott, valami ilyent - hangzott a felelet. - Meg volt ijedve? - Nem mondhatom, tisztában voltam a helyzettel. Még azt is mondtam nekik, hogy miért ilyen szegény emberhez jönnek, miért nem mennek gaz-, djaghoz, álarc bizonyára volt rajtuk, mert Schmidt nálunk dolgozott kéthétig és ha nem lett volna álarc rajta, felismertem volnai Csak bécsi táj,, szólása tűnt fel. Kijelentem: nem kívánom a megbüntetését, Schmidt rendesen dolgozott, a károm nem nagy,,. Boros Rudolfné ugyanúgy mondotta el a történteket, mint a férje. - Egész nyugodt voltam, nem ijedtem meg, Isten megsegített... Tábozásuk után nem szaladtunk rendőrért, mert egy kicsit féltünk, /Folyt, köv./P. —Zü POSTAFÖIGAZGATóT AKART MEGVESZTEGETNI,. ,/l. folytatás,/ - Hát hogy jutott eszébe, hogy looo pengőt Ígérjen és honnan 1 ertt volna magának annyi pénze? - kérdezte az elnök, - Nem akartam Ón kérem semmi rosszat. Vesztegetni sem akartam* f&n csak tiszteletdíjképpen ajánlottam fel az looo pengőt, amelyet feleséIgémmel együtt szörnyű nehézségek között összespóroltunk. Az elnök ismertette a szóbanforgó levelet, majd kihallgatta dr. Kiss Ödön postafőigazgatót, aki elmondotta, hogy mint a személyzeti osztály v ezetője^ ez ő hatáskörébe tartozik az altisztek felvétele. Amikor a levelet megkapta, természetesen azonnal jelentést tett erről felettes hatóságának, Később ujabb levelet kapott a vádlotté^, aki bocsánatot kért tőle. Dr. Vudy Oszkár kir. ügyész fenntartotta a vádat, dr, vitéz Rácz Gábor ügyvéd pedig a tömeges enyhitőköülményre v aló tekintettel, kegyelmes Ítélet kiszabását kérte. Előadta, h ogy a vádlott 52 kérvényt nyújtott be rövid idő alatt a legkülönbözőbb hivatalokhoz, mivel szakmájában nem tudott elhelyezkedni. Csekély müvelstésgü ember létére, olvasván azt a lapokban, hogy pénzért állásokat Ígérgetnek egyesek, ostoba módon ugyan, de jóhiszeműen ajánlott fel a postafőigazgatónak, mintegy tiszteletdíjképpen pénzt alkalmaztatása esetére. A törvényszék bűnösnek m ondotta ki a vádlottat megvesztegetés vétéségében és ezért 5o pengőpénzbüntetésre Ítélte el, a büntetés végrehajtását azonban próbaidőre felfüggesztette. Az Ítélet jogerős, /MOT/Ma,