Magyar Országos Tudósító, 1937. február/2
1937-02-17 [158]
MAGYAR ORSZÁGOS 1 TUDÓSÍTÓ '' " " " ''^Hpj^n Kézirat; Hatodik 1c i a d á s . Budapest, 1937 i február 17; XlXi évfolyam 38. szám. FŐVÁR 0 "S /karafiáth főpolgármester beiktatása. Karafiáth beszéde. Fo lytatás. 1./ Mért amikor végre a vészthozó világvihar már teljesen elült, amikor a kifürkészhetetlen sors a magyar szenvedései: mérlegét végleg lezárta, nemzeti tragikumként e harmincmillió magyarnak rendelt világváros falai között kellett mindnyájunknak megérnünk, hogy a csonkaország vérző saivének legcsöndesebb dobbanását már a szomszéd állam járőre is meghallhatja, ( - De nem folytatom további - Ez a végzetes helyzetkép szerintem önmagában is untig elegendő ahhoz, hogy a legbensőbb, a legkomolyabb hazafiúi meggy őzödéiből eredő határozottsággal hirdessem erről a nekem annyira szent iiolyról újból ugyanazt, amit mint országgyűlési képviselő hirdettem tizevhét esztendőn keresztül következetesen és tiszta meggyőződésből, mindig: és mindenütt, ahol csal: szerét tehettem, - A békességet, a megértést, az ellent étek kiggyenlitésének szükségességét, az egymás*~iránt érzett k ölc s önös~"meg"becsü lést és a nyugodt munkalehetőség me g teremtését". - Tucbom, hogy minden hazafias és jóérzésű embernek önmagábanvéve már ez is elegendő ahhoz, hogy a nemzeti mult fájdalmas tanulságait szükségszerűen levonja és ugyancsak a megértés, a béke,kölcsönös tiszteiét és a tisztes szándékkal harcoló ellenfél megbecsülése jegyében álljon sorompóba közös ideálunkért, az önkormányzat áldásos tisztaságából fakadó eleven nemzeti erő teljes és tökéletes diadaláért. - Munka, megértés, becsület! Ez az én régi hitvallásom, - Mindent mindenkor és mindig csak és csakis a közért, ez az én fehéren ragyogó vezércsillagom. Semmi szükségem arra,hogy részletekben elfolyó programmot hirdessek innen. Ehelyett inkább azt tartom szükségesnek, hogy erről a helyről is megismételjem,amit Darányi Kálmán miniszterelnök kormánya irt hót is zt a zászlajára akkor, amikor a nemzeti hagyományainkat kikristályositó keresztény erkölcsi elveknek mindent átfogó varázsa fényében foglalta el az őt méltán megillető helyet és becsületes szándékú, megértő és áldozatos munkát kért a nemzet összességétől kockázatos, szélsőséges k; serieteknek többé ki nem tehető sorsún/: jobbrafordulásáért, - A magyar királyi miniszterelnök és a magyar királyi kormány minden egyes tagja egyszerű, de öntudatos szolgálója kívánt lenni a köznek, mindnyájunknak, a boldogabb jövendő után sóvárogva sóvárgó polgárság összességének, - A nemzeti munka hadseregének más feladata tehát nem is lehet, mint a lelkesedés tüzében megacélozott tetterővel, együttes akarattal megvalósítani ezt a nemes célkitűzést, amelynél magasztosabb, amelynél komolyabb, amelynél becsületesebb feladatkör aligha akadhat olyan férfiú számára, aki minden közérdekű munkát kizáróan saját lelkiismeretének szigorú parancsa szerint teljesit, - Ke" -sokára tizenhetedik esztendeje lesz már annak, hogy kiváló hivatali elődömet, mint a székesfőváros egyik legképzettebb tiszti ügyészét, 1920 tavaszán az akkori magyar királyi kormány Budapest székesfőváros kormánybiztosává nevezte ki, - Sipőcz Jenőt, akinek tiszta emlékét baráti kegyelettel őrzöm, erre a magas polcra alapos jogászi szakképzettsége és munkakészsége mellett hozzaférhetetlenül becsületes egyénisége és szilárd jelleme predesztinálta. Ki kell jelentenem, hogy az a körülmény,, hogy közvetlen hivatali elődöm szülővárosom polgársága szemében nemsokára oly nagyra nőtt és oly általánosan tiszteltté emelkedett, ez ma az én számomra sokkal többet jelent egyszerű ténymegállapításnál, A sors csodálatos játéka ugyanis tizenhét esztendővel ezelőtt nékem juttatta osztályrestemül, hogy a Sipőcz Jenő általánosan becsült személyére vonatkozó és azóta mindenképpen hely esne:: bizonyult kormányhatározatnál: kezdeményezője * r int belüygi államtitkár - még 1919 őszén éppen én legyek, /Folyt.köv./
