Magyar Országos Tudósító, 1937. február/2
1937-02-25 [158]
MAGYaR 0R3ZAGO3 TUDÓSÍTÓ 6, törvényszéki kiadás. Budspest, 1937. február 25. —ZU LUBL ÓVÁRY ÜGY„,»/2, f oIyta t á s./ hogy befejezte a mizeun berendezését, amelyről a Magár Tudományos Akadémia több kintjárt tagja a legnagyobbélismeróssel emlékezett még. "Ezt az alkalmat megragadjuk arra, hogy fizetését ujböl állapítsuk meg-, havi 2oo pengőben... fejeződik be az 1934 november 22-éröl keltezett levél, - Hát mondja kérem - fordul most az elnök lublóváry felé - mi indította önt arra, hogy ezt a bűncselekményt elkövesse, amikor az Akademi elnökéségétől ilyen gyönyörű erkölcsi ős anyagi elismerésben is részesült," Önnek kényelmes, uri dolga volt odakint Rákoskeresztúrom, senkisem hajszolta a munkáram teljesen szabad keze volt az önt érdeklő múzeum berendezésénél és Őrzésénél, ön intelligens ember, hát mondja^ újból kérdem, hogy volt képes ilyeneket tennie Lublóváry lehajtja fejét, néhányszor végig simítja hosszú szakállát és azután halk hangon igy válaszolt : - Olyan kódé'a*, 'ez kérem, amelyre nehéz válaszolni, - Azt elhiszem, - jegyzi meg erre az élnek, - de azért csak gondolkozzék és válaszoljon,«,de ha nem akar, azt sem bánom,'ha hallhgat, A biróság minden esetre szeretné ismerni azt az imdito okot, Lublóváry rövid gondolkozás után igy felolt: Minden törekvésem az, hogy megvilágítsam ezt az esetet. Ter-^ mószetesnek találom, hogy ki lettem taszítva abból a társadalmi osztályból ahová tartoztam, a hozzátartozóimat pedig, akik esetleg még ragtszkodnakhozT&V'J, én igyekszem távoltartani magamtól,, hogy abbel a fertőből, amelybe s^iyedtem,"semmi sem tapadjon rajuk, - A t Ijes és törő cl ólmos beismeréssel nemcsak saját magának tartozik, hanem ara k a családnak, amelybek tagja, de tartozik jótevője emlékének is, - jegyezte meg erre az elnök, - A vádirat már megemlékezi 1 , arról, hogy miér'á is történt - 'mon-' dotta ezután Lublóváry, - Az én anyagi helyzetem akkor nehezedett meg, amikor elvált"leányom hozzám visszaköltözött, - De hiszen önnek körülbelül 5oo pengő * jövedelme volt havonta szólt közbe megint az elnök.- Gondolja csak meg, hány és hány ember'van, akinek semmiféle jövedelme nincsen ós mégsem követ el bűncselekményt, A m gyar köz tisztviselőnek-éppen az a tulajdonsága, hogy a végletfse^ig tür ás szenVed, de nem lép a bün útjára. Aztán önnek nem volt olyan sanyarú helyzete, odakint Rákoskeresztúron egész'kis birodalma volt és ugy tudom, hogí nem is vágyakozott sehová szórakozni,, - Igaz, Igaz, - bólingat a vádlott. - ele tessék olh'hni, hogy nag yon megnehezítette anyagi helyzetemet az, amikor leányom két'gyermekevei elválása után hozzá iköltözött. Ezt azonban nem azért mondom, mintha gyermekemét akarnám okolni az én bűnömért* Miden esetre, hogy ideáig jutott a dolog, annak oka túlméretezett háztartásomon kivül az is volt, hogy nagyon szerettem a szépet. - Hogy érti ezt? •- kérdezte az elnök. - Hát hogy egyebet ne cmlitsek loérern, a kastély előtt egy holdnyi terület volt teljer.cn elhanyagolt, elvadult állapotban. Képtelen voltara' nézni ezt a sivárságot és mivel az Akadémia nem volt hajlandó pénzt adni, én a saját "zsebemből gyönyörűen re rd behoztam, áz egész területet,., Lublóvárynak itt elcsuklik a hangja, ujboi lehajtja a fejét és szaggatottan, igen halkan folytatja; - Ér. , , .annyi, de annyi küzdelmem és szenvedésen estem én keresztül az életben. Rövid szünet állott be a kihallgatásban\ miközben nyílott az ajtó és egy tisztviselő egy tisztviselőnővel együtt, hatalmas kazettát és töüb csomagot hozott be a tárgyalóterembe, - Tegyék le a bűnjeleket, cda az asztalra, - szólt az elnök és bontsák fel a csomagokat, A két .tisztviselő csakhamar felbontotta a osomagokat, amelyekből" ragyogó, szikráz 0 , gyönyörű ötvösmunkák terültek elő. Iiyakókok, arany szelencék, brilliáns melltük és egy finom ötvözésű arany markolatú kard. Az elnök utasítására a tisz ylselőnő'sorban felmutatja az egyes drágaságokat, amekfyokre Lublóváry megjegyezte, hogy azokat részben a kadtólyban elrejtette, részit: különböző zálogházakban Q(zálogosította 9 /F 0 lyt. köv./Ma. -
