Magyar Országos Tudósító, 1937. február/2

1937-02-22 [158]

^^^^y|!c^^^^tT ORSZÁGOS TÜDÓ-SITÓ ^^^^^^K^^^K^ \j Kézirat. .^Hetedik kiadás..,,,. Budapest, 1937. február 22 . f ^ ' XIX. = vfolyara 42 .szám. EGYHÁZI HIREK /Geduly Henrik püspök temetése. Poly tat ás.2./ - Geduly Henrik - folytatta püspöktársáról szóló, meg indult*, hangú gyászbeszédét Kapi Béla - szolgálattá tette egész éle tét, önmagát sohasem szolgálta, csak nemzetet ós egyházát, A láthatatlan, örök bölcs Istennek adassék dicsőség, tisztesség Geduly Henrikért. Milyen lesz fe­lette a Mindenható Ítelete, nem tudhatjuk, de tudjuk, hogy Geduly püs­pök munkába nem mulhatik el, tovább él egyének, családok, az egyház, s a nemzet szellemi vérkeringésében... Maradjon velünk az Isten örökkéva­ló kegyelme. Szentbeszéde után imádkozott Kapi Béla, elköltözött tiszt­társ áert: "Tkrtsd meg Istenünk nekünk, amit vjgzett,s amit vetkezett bocsásd meg.az tídvíSzltet Krisztus erdemeiért", - végül áldást mondott Kapi püspök. Az egyházi szertartást: követően a templomban hangzott el a többi gyászbeszéd ls.Paulik János igazgatólelkász, kormány­főtanácsos a nyíregyházi evangélikusok összes intézményei, iskolái nevé­ben vett bucsut Geduly Henriktől. Annyiszor élveztük szived melegét, úgymond, ó jaj > hogy mindez egyszerre igy elmúlik! Hiszünk benne, hogy Isten kegyelmesen fogadott és megdicsőítette rajtad kegyelmét. Kedves Henrik, majd ha én is utánad megyek - igy végezte .remeg© h-ngon az ősz lelkésztárs -, el fogom mondani neked, hogy néped nem szűnt meg téged távozásod után sem szeretni,^ Isten veled,a viszontlátásig. Ka r n e r Károly dr.soproni hl t tudomány kari dékán mél­tatta az elhunytban az egyetemi fakultás diszdoktorát, S z o h o r Pál polgármester pedig Nyíregyháza város egész közönségének megrendült hangulatát tolmácsolta: Geduly Henrik nemcsak az evangélikus egyháznak volt lelki vezére, de püspöke ötvennégyezer nyíregyházi embernek, akik őt tekintették mintaképül a hltbuzgóságban és szociális érzésben, s a kenyáradó nyírségi föld áldott szeretetében. A felekezeti békességnek Is pillére volt, s hogy ebben a városban vala­mennyi felekezet temploma szük lett, s hogy itt még a legsötétebb napok­ban sem t .Iáit talajra a nemzetietlenság, mindent Geduly Henriknek kö­szönhetjük! Tanúságul hivom valamennyi egyházból az Idegyülekezett lel­készeket: ha Geduly Henrik harcot hirdetett, csakis a vallástalanság ellen tüzelt, mert meg volt győződve, hogy Így szolgálja igazán ember­testvereinek javát. Geduly irta meg Nyíregyháza város első monográfiá­ját is. A Tisztviselő Dalkör bucsuenekével végződött a templomi gyássünnep, -e Ikaszek fcitták ki a koporsót a hatlovas gy ászkocs ira. Amint a koporsó megjelent a templom ka puj áb-n, a Városi Dalegylet kez­dett éneklésoe és megkondult valamennyi harang. A gyászkocsi a harangok zengő kórusától ki sérve, díszruhás hajdúk, cserkészek és rendőrök sor­fala között haladt végig a Luther-utcán, Kossuth-téren és Vay Ádám-utcán át a városi északi köztemetőbe. Útközben mindenütt néma sokas ág,födet­len fejek, ehuzott üzlet redőnyök. A temetőben D u s z 1 k Lajos miskolci főesperes-lelkész imádkozott: "Tele van a szivem imádsággal" - mondotta főpapunk utolsó sóhajában, most a porladó szívből mint felröppenő madár, ez az Imádság Isten elé száll kegyelemért, elárvult szeretteit, egyházát ajánlja Is­ten irgalmába... Mi ls hálát adunk ezért a drága-drága lélekért... A következő peroben eltűnt a kripta mélyen Geduly Henrik koporsója. /MOT/P. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom