Magyar Országos Tudósító, 1937. február/1
1937-02-05 [157]
/ELŐIDÁS AZ ANGOL EMBER VILÁGSZEMLÉLETBŐL. Folytatás 1./ Igy ha az átlag-angolt említjük, ez a képzelt típus magában foglalja az összes társadalmi osztályok jellegzetes tulajdonságait az előkelő lordtol kezdve a legegyszerűbb mezőgazdasági munkásige Az átlag-angol nacionalizmusa lényegesen különbözik a többi európai állam nacionálista törekvéseitől. Ez Anglia különleges földrajzi helyzetebői fakad, a kontinensen kivül eső szigetország sajátos légköréből származik. Kontinentális szempontból el kell ismerni, hogy Anglia magatartása a kontinenssel s zemben sokszor okoz fejtörést és nem egyszer bosszantónak is tekinthető. A XVII. századtól kezdve a? Angliában állomásozó külföldi diplomaták be is számolnak jelentéseikben a szigetországnak erről a külön gondolatvilágáról. Az eur°paiaknak az angolokról alkotott felfogását legutóbb a hollandi Durchman Renier igy ^foglalta össze: "Az angolok szeretik m-gukat különbeknek tekinteni a világ többi népénél - a skótok csak az angoloknál érzik magukat különbeknek.' /Derültség,/ ' Ez a szigetországi gondolatvilág nem sokat változott a háború óta sem„ Az átlag-angol az európai helyzetnél ma is jobban ismeri a keleti kérdést és földrajzot és többen beszélnek keleti nyelveket, mint európait. Igy bizony előfordul, hogy még JZ angol alsóház tagjai között is akadnak, akik összetévesztik Csehszlovákiát Jugoszláviával, sőt Budapestet Bukaresttel. Mindamellett az átl^g-..ngol magatartása most már komolyabb, mint regen, ráeszméltek arra, hogy Anglia nem áll olyan távol az európai kontinenstől, hogy földrajzi különállósága feltétlen biztonságot jelenthetne. A történelmi változások hullámai ma már átcsaphatnak a szigetországra is, s ez a körülmény különösen a világháború óta, lényegesen átalakította az angolok felfogását a semlegességről. Az első időszakban egy álmodozó idealista áramlat rendíthetetlenül hitt a Népszövetség eszméjében, mint a világbéke egyetlen biztosítékában. Eszel kapcsolatban mind többen érdeklődtek a külpolitikai kérdések iránt. Egyre szaporodott a külpolitikai szakértők száma, akik Inkább több lelkesedéssel, mint szakértelemmel ás felkészültséggel rendelkeztek. Ma már szinte azt lehetne mondani, hogy az angol embert két kérdés érdekli főként: a külpolitika és a vallás. Még ma is hisznek a w Népszövetség eszméiben, bár az utóbbi évek folyamán mindjobban látják an nak tökéletlenségét. Az ^ngolok politikai hitvallásának egyik sarkalatos pontja ma is a népszövetségi eszméhez való ragaszkodás. Az angol ember nem azonosítja magát azzal az Európa-szerte hangoztatott jelszóval, hogy a jövő tekintetében csak a bolsevizmus, vagy a fasizmus és nemzeti szocializmus között lehet választani, A sajtószabadság ellenére a fasizmus és kommunizmus az angol nép nagy tömegeit alig érinti és ez nem meglepő egy olyan országban, ahol a munkáspártiak sohasem olvasták Marxot és nem is értenék meg, ha olvasnák, mindamellett^ hogy Anglia annakidején menedéket biztosított Marxnak, A leszerelés tekintetében Anglia most már arra a következtetésre jutott, hogy a béke biztosítása érdekében erős Nagybritanniára van szükség ^s ezért folyik most a nagyszabású fegyverkezés. Ami a belügyeket illeti, nehéz megállapitani,-hogy a politikát tulajdonképpen ki irányítja: a parlament, a kormány, az államhatalom, vagy az átlag-angol tömege. Valójában azért mégis a közvélemény, tehát az utóbbi a legfőbb irányító tényező. Az átlag-angol váleménynyllvánitááa nem szeret külpolitikai téren túlságosan távoleső tervéket kovácsolni, magatartása rugalmas és alkalmazkodó, ami sokszor előny, viszont ha valami váratlan szükség-helyzet merül fel, néha hátrányos. Az angol szempontjából a problémák végleges megoldása a döntő. Az előadó nem látja jeleit annak, hogy az angolok elérték az öreges dekadencia állapotát. Az angol valójában különleges keveréke a konzervatív tartózkodásnak és a forradalmi kjqsEs: töre levés éknek. Ez tette lehetővé, hogy fejlődése folyamán olyan alkotmányjogi es szociális reformokat alkothatott, amelyek mindig megoldották a történelem folyamán felmerülő nehézségeket. Az ugyan megtörtént Angliában, hogy eltávolítottak egy királyt es lefejeztek, de háromszáz év óta csak egy diktátora volt Angliában Cromwe 11 ( S zemélyében, aki a nemzet hőse volt ugyan, de uralma mégis csak néhány évig tartott. /Folytatása következik./ hl)
