Magyar Országos Tudósító, 1937. február/1

1937-02-01 [157]

-ZU VALUTA GENGSZTEREK. . ./2. folytatás./ Eközben egy másik férfi kezembe nyomott 8oo,francia frankot azz al, hogy szóljak a'rendőrnek, engedje el Belegrádot, Én szóltam is. Ezután engem adott át rendőrnek, bementünk a valutaügyészségte, ahol elmondtam mindent ugy, ahogy történt. A loo frankot nem kaptam vissza. Rettent"en szégyellem a dolgot, nem ugy indultam az életnek, hogy én a valutabir óságra kerüljek, - zokogta Frank. - Nem is ment ki az olimpiászra? - De igen, az ügyészségi alelnök ur visszaadta az utletoelemet é s én mégis kiutazhattam> de nagyon nehezen ment a pénz megszerzése. Ezután kihallgatták Belegrádot és Bóczánt, akik cinikusan adták elő a valuták ki csalásának történetét. - Azt beismerem, hogy a csalást elkövettem, de a valutázást tagadom. Tőlem nem is venné meg senki zugforgalomban a pénzt, mert annyira i smernek már, Frank el akarta adni a valutáját, vállalja érte a felelősséget, ugy, ahogy én vállalom a csalásért, - mondotta Belegrád, Bócz án Tibor ezeket mondta: - A rendes metódus szerint csaltuk ki a 9oo frankot. Mondtam, hogy bankár vagyok s mást is, általában a szükséges dolgokkalá Utam elő. A loo frankot nem én tartottam meg, lehet, hogy kiesett a csomagból, de az is lehet, hogy más lopta ki belőle, Jóházi detektív vallomása után Kotsis Miklós dr. ügyészségi alelnök, majd Traytler Endre dr

0 védő szólalt fel. A törvényszék végül is Ítéletében bűnösnek mondta ki Frank Lászlót valutatörvénybe ütköző bűncselekmény vétségéhek kis'rletében és ezért hétnapi fogházra Ítélte, de a büi t etés végrehajtását felfüggesztette, Belegrád Ferencet és Bóczán Tibort üzérkedés vétségére való összebeszélés miatt fejenként egyhónapi fogházbüntetést szabott ki. Az indokolás szerint •;. törvényszék az utóbbi két vúdl'btt esetében figyelembe vette azt, hogy a valuták kicsalása miatt súlyos következményekkel járó eljárás alá esnek. Az ügyiratait a törvényszék átküldi- -a járásbíróságra Gordon, Zita és Frank,nővére ellen a kihágás miatti eljárás lefolytatása céljából. Az itéélet nem jogerős. • /MOT/Sy, — ZU LEHOTAY BARNA LGY.../3. folytatás./ Róna Ernő detektivfelügyelő tagadta bűnösségét. Elmondta, ho£" Lehotay Barnát csupán szolgálatból ismerte, Zsigmondy Ehdre dr.-al azonb; íi jóviszonyban volt. Egy alkalommal, amikor hazament, felesége közölte ve1 e, hogy ott járt Zsigmondy kapitány és arról beszélt, hogy a levegőbe pletykák kerültek főtisztviselőkre vonatkozóan is. - Ön ezután telefonált Lehotay Barnának? - kérdezte az elnöki, - Nem telefonáltam.Lehotay feljött hozzánk és beszélgettem vele, - Miért ment fel Lehotay, hanem is ismerte magát, csupán szel gálati viszonyban voltak? - Tudta, hogy bajban vagyok és talán ezért érdeklődött, Panaszk odtam ,hogy mennyi névtelen levél ment ellenem s ekkor ő igy szólt:"Nag yobb urak ellen is mondanak egyetmást." Elmesélte ezután Lehotay, hogy egy toloncházi rabnő furcsa dolgokat mondott Rajczy Gézáról* Megemlitette, hogy mit mondott a rabnő és én azt válaszoltam, hogy ez tizenhét éve történt, nem is emlékezhet senki pontosan az adatokra, mire'ő megjegyezte; "többünk előtt vallotta, nem merte volna, hanem lenne .Igaz", Én még mond tam, hogy csak Aranyosmaróton lehetne megtudni az igazat, Lehotay is ugy/ b eszélt erről, mint pletykáról, - Nagyon furcsa ez az egész, - jegyezte meg az elnök, - Nem tartja különösnek, hogy egy rendoríogalmazó, akivel Ön nem tart fenn baráti kapcsolatot, hirtelen felmegy a lakására, elmondja a Rajczy ügyet és elmegy. Nem látom a pszichológiai alapot. Ön a rendőrségen egész másként vallott, A rendőrségi vallomása szerint a felesége igy szólt önhöz:"ltt volt Zsigmondy és igy szólt: elérkezett az alkalom, hogy Rajczynak kitörjék a nyakát, hivad fel a toloncházból Lehotayt." Róna Ernő megmaradt a vallomása mellett, majd igy folytatta vé« d ekezését: •'- Egy hónappal kesőbb a feleségem hisztérikusan viselkedett, kétségbeesetten mondta, hogy rettenetes dolgot akar közölni velem. /Folyt4 köv./P. (\ttK7\r.r%c i PVÍITÍD