Magyar Országos Tudósító, 1937. január/2

1937-01-21 [156]

—ZU HÁROM EUÍEGYÓGYIWTÉZETI ÁPOLÓ ÜGYE.../1. folytatás./ A személyi adatok felvétele után ismertette Márton elnök a kir. ügyészség vádját, majd egymás után hallgatta ki a három megvádtl'-^ápolót, akik közül egyedül Ferhécz István van letartóztatásban. KÍsőnek öt hall­gatta ki az elnök. Az elsőrendű vádlott elmondta, hogyé--vek óta, mint ápoló állott az Uj Szent János kórház elmeosztályán szolgálatban, -^leinte portási te­endőket végzett és csak később helyezték át az elmeosztályra, A kérdéses napon Perczel Dezső , az egyik ápolt, nyugtalankodni kezdett, lemászott az ágyról, - Próbáltam visszotuszkolni - vallotta Ferhécz - de a beteg nem engedelmeskedett. Ebben a pillanatban láttam meg Gaál Lajos ápolót és sz ü l­tam neki, hogy segítsen. Mind a kelten megfogtuk a beteget, lenyomtuk az ágyra, 3 csigakötést alkalmaztunk, - Mi az a csigakötés? - kérdezte az elnök, - Egy lepedővel a beteg karját és felső testét összekötjük, - Meg volt ez engedve? - Nem volt megengedve, sőt meg is volt tiltva - hangzik a vád­lott halk válasza, - De én is ott tanultam meg ezt a kötést. Akkor alkal­maztuk, amikor a beteg dühöngeni kezdett ésn^em birtunk másképpen vele. - Perczel is dühöngött? - Igen. Kézzel ütötte a falat, ugy, hogy egész kék lett az ök­le. Féltem, hogy összetöri magát. Minthogy ugy láttam", másképpen nem le­het megfékezni, alkalmaztuk a csigakötést vele szemben, - De maguk rátérdeltek a beteg mellkasára s jól meg is nyomkod­ták. ., - Erre nem emlékszem,.. - De a beteg másnap meghalt,,, - Igen , de nem tudom, hogy mibe és miért. Az elnök ezután áttért a Szalay-féle esetre, A vádlott errevo-r natkozóan elmondta, hogy s zalay dr. ugyancsak nyugtalan beteg volt, emlékezetes napon dühöngeni kezdett, A vádlott igy folytatta: - Vissza akartam nyomni az ágyra, de rugdalózott és lefogtam. - Az adatok szerint maga rátérdelt,,, ' - Ez nem lehet kérem. Akkor én 9o kiló voltam, a vézna, vékony­csontú beteg pedig 4o kiló. Ha tényleg rátérdepeltem volna, nyomban meg­hal: agyonnyomtam volna. Az elnök figyelmeztette a vádlottat, hogy a rendőrség előtt tett és mostani vallomása között eltérések vannak. Annakidején beismerő kijelentéseket tett„ A vádlott válaszában megjegyezte, hogy kón:/szer hatá­sa alatt vallott a rendőrségen, de az ott tett vallomását a vizsgálóbíró előtt már visszavonta és most sem tartja fenn. Elmondta még, hogy Szalay megfékezésére négy-öt ápolóra volt szükség. Ezért hivta a kérdéses napon segétségre Gaál ápolót. Az etetés különösen nehezen ment, mindig kellett valaki, aki segített lefogni a rúgkapáló beteget. Később hallotta, hogy Bruch János/ birk ózott az éjszaka Szalay beteggel /apóló/- Megkérdeztem Jánost - vallotta tovább Ferhécz - mi tör ­tént. Azt válaszolta:"Szánti Vendel ápoló egy óra hcö/száig birkózott a be­teggel s amikor nem birt vele, nekem szólt, hogy segítsek. Amikor megfog­tam a beteget, arculütött, de ón sem hagytam magam, jól oldalba vág t ami" Erről - mondotta Ferhécz - jelentést tettem az alorvos urnák. Ezt kővetően délben nagy láza lett a betegnek, három órakor már 41 fokra szökött fel a hőmérséklete. Megvizsgálták és bordatörést állapítottak meg. Ezután étel­hordásra osztottak be. - Vallomások vannak arranézve, hogy maga a fürdőszobában már bántalmazta Szalayt - mondta most az elnök, - Szalayt nem is vittem a fürdőszobába, csak megmosdattam, Per­czeit sem bántottam, - hangzott a vádlott határozott válasza. Utána Szabó Lajos kihallgatására került sor, A feltett kérdések re kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, nem bántalmazta a betege­ket. Elmondta, hogy a tálal°ba volt beosztva és Ferhécz megkérte április 26-án, hogy menjen be a IV. számú terembe, orvosi rendeletre adjanak csiga­kötést, Perczel beteg részére. - Tudta, hogy nem szabrd rendelet nélkül ilyent csinálni? ­kérdezte az elnök, - Igen, tudtam, de Ferhécz azt mondta, hogy orteosi rendelet iija /Folytl köv,/Sy é

Next

/
Oldalképek
Tartalom