Magyar Országos Tudósító, 1937. január/1
1937-01-09 [155]
/Ravasz László a magyar protestáns irodalom lényegéről, feladatairól. Makkal Sándor "lézők és látók'i/és különbségéről. Folytatás 1,/ /s ors aról - Más kérdés - folytatta Ravasz László hogy azóta kifejlődött és óriási világtényezővé vélt JX szépirodalom, - mikor protestáns ez? Az irodalmat nem teszi protestánssá a szerző protestáns mivolta, hiszen Paul Sabatier hugenotta-családból származott és Assisi Ferencről mindezideig a leg ökáletesebb lelki rajzot, életr..j zot ő irta; nem teszi protestánssá az irodalmat a tárgya, például Stefun Zweig Oastellio-regénye, ez ö nagy párviadal Castellio ós Kálvin között, annyi gonosz rágalmazással van megírva, hogy csak a legnagyobb felháborodással lehet olvasnit Protestánssá tesz egy irodalmat, ha protestáns szellemiséget testesít meg és maga is protestáns szellemiséget lehel. Az Író és müve nem választható el attól a világtól, amelyből született, - Dante nem akart kis~ kátét irni, de minden sorában ugy benne van a katolikus keresztyénség,, mint ahogy a tengervíz minden atomjában benne van a só, vagy ahogy bizonyos talajnak a sói benne vannak minden növényben, amely ezen a talajon nőtt fel; Milton "Elveszett paradicsom"-ában benne van az egész protestáns szellemiség. El lehet-e választani Jókait, Csokonait, Kemény Zsigmondot attól a gyökértől, amelyből eredtek, Komáromtól, Debrecentől, Nngyenyedtől: amit alkottak, abban benne van az a szellemiség, amit ezen a földön pr ote s t ,,n11 zmusn ak ne ve zünk e - Lehet, hogy egy Író nem mindenben v«llja ennek tanítását, küzd vele, meg akar szabadulni tőle, néha menekül, birkózik, s mindezzel együtt elkerülhetetlenül és végzetszerűen - protestáns. Hányszor látjuk ennek a birkózásnak jelét mai irok, költők munkáján! Emlitsem-e Ady Endrét, Móricz Zsigmondot? Természetes, hogy ha egy Író ezzel a szellemiséggel olyan viszonyban áll, hogy benne saját legszentebb meggyőződését vallja'meg, akkor ennek a világnak ábrázolásában van bizonvos hóditó, missziói, foglyulejtő erő, egy nagy apologetikus, polemikus szent halászat" , Ilyen irólnk is voltak, akiknél ezt a "mellék-funkciót" látjuk abban; hogy tiszta művészi törvényt követnek. Minden igazi műalkotás, éppen azért, mert életdarab P nemcsak esztétikai célt szolgál: me llékfunkc lója van, profetikus mellékfunkciója, s akkor jár ez sikerrel, ha magának a műnek - tisztán irodalmi célja van és a művészi öncélúság gondolatából és lelkéből született meg. - Mihelyt e kettő között zavar támadt, mihelyt a művészi öncélúság bénul: elvész az a profetikus mellékfunkció, amiért megbontották az esztétikai rendeltetés szent kiváltságát,., - Tehát minden műnek van egy - ibolyántúli gyógyító ereje, talán egy szonettből nem lehet kimutatni, mintahogy nem lehet meglátni egy selyemszálnak ilyen erejét. De ha az egész költeményt átnézzük, találunk benne egy vádat- igen-t, vagy nem-et, ha tisztán és igazán irodalmi céllal született... Mi tehát a protestáns irodalom? A tendencia-nélküli, a művészi öncélúságot valló irodalom. Mi a magyar protestáns irodalom: hadd mondjam ezt a paradoxont: az, amelyik magyar és irodalom., 0 Az est műsorában K a p i- K r á 1 i k Jenő tanár egy Bach-tokkátát, fugát egy saját szerzeményét orgonálta, M. I g n á t z Rózsa, a Nemzeti Színház művésznője ui Reményik-verseket recitált: Az És a szivem is elhagyott engem 0 . 9 és 'Az egyetlen tett" címűeket, Erdély másik reprezentáns költője: Á p r ily Lajos A kor falára, - Valaki sir,Szilveszter,- A láthatatlan irás c imü uj költeményeit olvasta fel, a Kálvin-téri Goudime 1-énekkar névadójának három zsoltár-motettáját mutatta be Veress Sándor vezénylete alatt, az ismert novellista Marót h y Jenő "Egy légycsalád története" cimü humoros karcolatával szerepelt, Török Erzsébet mondotta el Weöres Sándor, Képes Géza és A Jékely Zoltán verseit, s minden műsorszám mély hatást tett a közönségre, fi Nagy tapssal köszöntötték az ünnepi előadót: Makkal ( Sándor dr* debreceni egyetemi tanárt, a volt erdélyi refonnátus püspöI köt, aki előadás ának ezt a elmet adta: Nézők és látóké - A tudomány belenézése a dolgokba ~ kezdte a filozó?usiró - szinte eleírhatatlan mértékben tette számunkra ismertté'a változás, az élet és halál törvényeit, /Folytatás a következik./
