Magyar Országos Tudósító, 1936. december/2
1936-12-16 [154]
Makláry Károly e lső püspoki s Z entb os zéd étien adott egyház"! és közéleti "plrogrammot T A hatalmas gyülekezet a szószék felé fordul most, a katedra ajtajában feltűnik Makláry Károly alakja. A püspök beköszöntő prédikációját -fál apostol első Korinthusi Levele IVi részének 1-2. verseire alapította és igy kezdte szavait: - Égig magasodó óriások nyomában lehajtott fővel megáll egy szegény egyszerű sáfár, AZ uton, amelyen tétova léptekkel megindul, eló'tte csúcsosodnak az cgyhaztörténelem óriásai, Méliusz Juhász £"étertől Melótai Nyilas Istvánon, Kocsi Osergő Jánoson, Budai Ézsaiáson, Szoboszlai Pap Istvánon, Révész Bálinton keresztül egészen Baltazár Dezsőig. Szám szerint negyvennégy nagy püspök; együtt egy egész egyháztörténelcm, A törpe, aki most nyomukba lép, dermedten néz fel az előttejárt nagyokra és magábaroskadtan keres egy kezet, amelybe belefogózzon, amely felemelje, támogassa és vezesse az uton, hová Isten elvégzése indította. Ez a kéz csakugyan alá is hajlik hozzá a szent Igében: "Ugy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és az Isten ibitIcainak sáfárait' 1 . - Ez az Ige szabja meg az én elhivat ásom jellegét. Nem vagyok egyéb, mint szolga: az én Uramnak, a Jézus Krisztusnak alázatos, egyszerű, szegény szolgája. A szolga pedig nem uralkodásra, nem parancsolásra, vagy hatalmaskodásra rendeltetett, hanem szolgálatra^ hűségre éa engedelmességre; Parancs levelemet, amit Isten keze irt, felbontom, a be- , lőle olvasott parancsot teljesítetne mégha tűrnöm, Szenvednem kell i3, ha égve, sirva, tusakodva kell is végeznem a szolgálatot, ha gerincem beleroppan is a rámvetett teherbe, ha kínszenvedések csorgó vércseppjei közt kellene is járnom szolgálatom útját, szivem utolsónak kicsorduló véreseppjével is ráirnám Istenem parancslevelére: ámen, ámen, legyen meg Uram a Te akaratodl - Bizalmatok - folytatta megindító püspöki prédikációját Makláry Károly - most elsővé tett közöttetek, Vezérnek állitottatok soraitok elé, de az elsőség nem szédít meg, a vezérség nem tesz elbizakodottá. Szolgai mivoltom természetes velejárója az alázatosság és szerénység, s akinek tanácsra, vagy segítségre van szüksége és ezért biza-' lommal hozzám fordul, az előtt a szivem is, ajtóm is mindig nyitva lesz. - Szolgaságom azonban méltóság is, mert nem emberek szol "jajául, hanem Krisztus szolgájául rendelt Isten akarata. Tudd meg lelkipáoztorCtestvérem, hogy az az egyszerű fekete palást, amely válladat takarja • királyi jelvény, Istennel való bizalmi közösségedet mutat ja* - Az idők nehezek, gonoszak, A sátárr hadserege, az Isten imádására és a Krisztus világuralmára í.öl^ültett keresztyénség kétezeréves erőssége ellen világszerte riadó* fujt és az abszolút istentágadás jelszavával temérdek kiontott vérnek piros párájába, rombolás tüzének égigcsapó lángjába boritotta már eaintfe a fél világot. Ebben a szörnyű" élet-halál küzdelemben Isten keze mireánk, sáfárokra kimondhatatlan értékek őrzését bizta és jaj a sáfárnak, qX± az ő Ura reábízott kincseit vére csordulásáig nem őrzi hűséggel! - Ebben a szörnyű küzdelemben ügyeknek kell lennünk lelkészeknek és világiaknak, felekezeti, faji, társadalmi és politikai elkülönülés nélkül. A vészharangot Íme megütöm és mint elaő az enyéim között, hivők mindenkit testvéri egységbe. Nem nézem, hogy lei a protestáns, ki a katholikus, ki a zsidó. Testvéremnek tartok mindenkit, aki velem együtt 7 meg van győződve arról, hogy valamennyien egy ország népe, egy haza gyérei mekei vagyunk, akiket Isten örök tetszése rencelt erre a földre, közös fj örömre, közös szenvedésre és közös reménységre azért, - hogy mivelünk irassa meg a világ legs zomorubb népének dicsőséges történetét. /Folyatása következik./ ") ORSZÁGOS LEVÉLTÁR
