Magyar Országos Tudósító, 1936. november/2
1936-11-19 [152]
EGY II ÁZ I HÍREK /A Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlésé. Folytatás 2, - Benedek Sándor elköltözése rendklvü.1 nagy veszteség volt. Alihoz a nagy nemzedákhez tartozott, amelynek megtestesítőjét Darányi Ignáoban láttuk, s e nagy öregek között Benedek Sándor jelentette a fiatalságot, rugalmasságot, demokratikus életformát és ellenmondó szel., lemet. Ebben különbözött tőlük; velük egyezett egyéniségének nagy erkcl esi „s szellemi súlyában, tekintélyében, közvetlenségben, hűségben ás példaadó önzetlenségben. A többi búcsúztató után, az/üdvözlésekre tért át Ravasz püspök, s előbb arról emlékezett "meg, hogy Tas1TátTi~7fcgy^Tln drás kultiiszállamtitkár a budapesti egyházmegye gondnoki szakát ebben as avben foglalta el: ''Az a tény, hogy Ö most a protestáns ügyek államtitkára, személye iránt táplált biz oda lmunknak, iránta a-zett megbecsülésünknek as egyházi munkájához fűzött reménys egünknek nem a forrás.., hanem f okozója és kedves szineZője, Már rag ugy ismerjük Tusnádi Nagy 'iv-rást, mint a httsóg, szolgálat, jóakarat, világosság és bö"' cseség emberét, s hisszük, hogy egyházi szolgálata világi pályájának tehertétele nem lesz, s világi pálya futása egyházi szolgálatában akadályozni nem fogja", - Szívből köszöntjük Benedek Zsolt konventi tanácsost; aki édesatyja örökébe: a tolnai egyházmegye gondnoki sz.. kébe ült. As e;gyházlg.ugatás terén Benedek Zsolt alapvető és messzi kiható munkát végzett négy szüksag volt reá, mert pompás autonómiánk rossz közigazgatással élt vegyesházasságban. Benedek Zsolt az egyházigazgatást mindig a Szentlélek szerszámának tekintette •.. - az egasz magyar református egyházra nagy öröm as Ígé ret az, hogy a Tiszántúli Egyházkerület presbitériumai p ö ioas éggértelmüseggel Makláry Károly debreceni lelkipásztort'ültették a püspöki székbe. Beiktatása meg nem történt meg, de ez nem gátolhatja a Dunamellaki Egyházkerületet abban, hogy benső örömének, nagy bizakodásának e választás fölött kifejezést ne adjon, szibvől kérvén Istent, hogy nagy szolgálatát Szent leik-vei ihless^e, s atyai kezavel áldja meg. - Áttekintve a Királyhágón, megilletődött őrzések között kell megérni ékeznünk egy valóban ritka e gyh áztört éne Imi eseményről; Makkal á ndpr , az erdalyi református egyházkerület püspöke, tiz évi s zolgálat utah, de még negyvenhat éves korában, lemondott püspöki állásáról, s elvonult* egy csendes debreceni katedrái-a. Amilyen fájdalmas volt ez a lépés Erdély népére, amelyik lelki vezérét tisztelte aS veszítette el Makkal Sándorb.n, éppen olyan keserves volt ez a lépés arra a lélekre nézve, akit Isten mindenekfölött megáldott as felékesített arra, hogy az 0 népének pásztora, gondolatainak hirdetője legyen, és mégis meg kellett történnie, mert tiz esztendő még a régi jó világban is felőrölt egy erdélyi püspököt, mennyivel Inkább a mai helyzetben, amelynek kibeszélhetetlen nehézségeit csak az ismeri, aki megpróbálta. Ha meg akarta nyerni ez a kor Makkal Sándorb^pl a püspök árán a tudóst, nevelőt és irót, ha az utolsó percig végzett munkáért meg meg akart jutalmazni egy embert - mu kával, akkor Makkal Sándornak ez elhatározása előtt tisztelettel ke j ott méghaj ölni. - Makkal Sándor örökében szívből köszöntjük Vásárhelyi Jánost , aki alázatosan veszi fel az érc-1 gát , amelynek nemcsak a súlya roppant nagy, de heve éget, szöge tép, s vasára sebeknek vére szárad. • • As a nagy Jóltevő, Aki a maga lg éj - vei teszi könnyűvé a ml igánkat, te- f gye gyönyörűségessé a Vásárhelyi Jánosát is, •» - Szívből köszöntöttem Kapj Béla dunántúli evangélikus püspököt, püspöki szolgálatának XX. évfordulóján. Kapl Bélának személy esen > ''«°'«r>nir mint aki nüsDöki s zol,\álatbc 1, p éldaadó mu nkával
