Magyar Országos Tudósító, 1936. november/2
1936-11-26 [152]
EGYHÁZI HÍREK /Az Országos Református Lelkészegyesület közgyűlése, Folytat ás.3./ - Az Evangéliumnak és a reformációnak minden szolgája •s mindé a katonája édes testvérünk - igy szólt "beszédének más részében Ravasz László elnök ezért tartjuk a legbensőbb közösséget a mi evangélikus testvéreinkkel, /kljén! kljén!/ Az a meggyőződésünk, bog., minél inkább vagyaink igazi lelkipásztorok, annál inkább szűnik a feszültség egyház és világ között, - mert az igazi lelkipásztorság a világ számára mindennapi inspiráció, magasabb colok felé. - Tudjuk, mit jelent ennek a tépett magyar nemzetnek számára a felekezeti béke . Magunk fegyelmezésével, húsunk és vérünk megmets zettetésáig készek vagyunk ezért áldozatot is hozni. De őseink vére által megszerzett jogi es erköjcsi birtokállományunkból soha egy szemernyit fel nem áldozunk es az élet szabad fejlődésének jogát mindig, és mindenkor követeljük. Áz egész közgyűlés minden tagja felgyújtva tapsolt és éljenzett ezeknél a szavaknál, s Ravasz László elnök igy folytatta: - Nem ijesztgetjük sem magunkat, sem másokat nem ijesztünk, mindenre készek vagyunk, semmitől nem félünk, mert mindig ugyanazok maradunk: Krisztus szolgál, az Evangélium katonái, az igazság szószólói. Nagy hatalom adatott kezünkbe, a legnagyobb hatalom: az Ige, amivel az Isten világokat teremt és világokat itel, ez adja es biztosítja szavunk akusztikáját... Nekünk csak egy rettentő lelkiismereti kérdésünk van: hogy az isteni Ige^az, ami re ánkbi zatottj, rajtunk keresztül tisztán hangozzák, se hiúság, se érdek, se emberi gyarlóság,vagy e világ megvesztegetésére meg ne másuljon, el ne veszítse tiszta trans zcendenciáj át és érvényességét, - Kedves testvéreim - igy végezte izgalmas érdeklődéssel várt és kisért beszédét Ravasz László püspök-elnök: - az én pályán felérkezett a tetőre, ahonnan csak lefele lehet menni. Engem ebben a nemzedékben a magyar szellemi élet minden kitüntetésével elhalmozott, amit embernek csak adni lehet. Eddig sem vártam, de ezentúl nem is várhatnék soha semmit a világtól. Tudom, hogy erdememen felül becsültek meg, de van mindé zekén kivül valami, ami mindezekhez nem hasonlítható: Isten vállamra tette a magyar református lelkipásztor palástját, s valahányszor magamra veszem, mindig érzem azt a roppant ajándékot, kegyelmet ós felelősséget, ami vele jár. - Ez a palást elválaszt a világtól vékony szövetével, - de bele állit a világba egy küldetéssel és egy szolgálattal. Eltakarom vele a kicsinyeknek, síróknak, szegényeknek fáradt, veritékes homlokát... 3 ez a palást furcsa paizs ls: minden táraadást reánk-irányit, ez a palást minél tépettebb,'annál dicsőségesebb, - ennek a palástnak mindig tisztán kell maradnia. Tőlem csak az kívántatik, hogy tisztán adjam at más nemzedéknek és tisztán terítsek reám, amikor koporsóba fektetnek, ez a palást teremt közöttünk eltéphetetlen közösséget... Es amikor most egy táborrá válva indulunk, azt mondom, vezetlek addig, amig jöttök utánam. . . Ujjongó lelkesedés viharzott fel a püspök beszéde végén is, azután H e t e s s y Kálmán dr. ORLE-főjegyző ? kecskeméti lelkipásztor állott fel: köszönjük Főtiszteletü es nagyméltóságú elnökünknek, hogy számunkra ezt az órát szerezte ós köszönjük Cteglady Sándornak, hogy eddigi vezetésünkben annyit fáradozott. Raffay es Ravasz püspökök nagyjelentőségű nyl latkozatváltása a közös célokról. Altalános figyelem közepett emelkedett ezután szólásra a ^Magyarhoni Evangéll kus Leikés ze gye síi let országos elnöke, Raffay Sándor dr. budapest-deáktérl lelkész, bányakerületi püspök: - Testvéri kézs zoritásra jöttünk - mondotta. Elsősorban O'X az elnökét-vesztett ORLE fájdalmában kívánunk osztozni, gyászoljuk mi ls L L 'j Baltazár Dezsőt. De az Evangélium népének hite szerint csak testet teme' tünk, lelket nem... Örömmel köszöntjük az ORLE jövendőjet, amely termeí szetes bölcsesség.,el megtalálta a nagy vezér után a másik méltó vezért?Wt f~* TI •-. rt>i T rtlr «TT 'A t-t Cí. r\ «• tdm JL "1 .am \-~ A -~ — — • ~* "" * *-