Magyar Országos Tudósító, 1936. október/1

1936-10-15 [149]

/A Budapesti Református Egyházmegye közgyűlése .F

olyt a t ás , 1./ K u y p e r Katalinhoz fordult ünneplő szavakkal, - a kiváló holland úrhölgy, a néhai nagy holland államférfi és miniszterelnök, Kuyper Ábrahám leánya élén áll annak a magyarbarát holland bizottságnak,amely nagyobb összeget gyűjtött a budapesti'református Juliánná elemi Iskola ujjáépi tés ére. A közgyűlés lelkesen éljenezte a jelenlévő Kuyper Katalint, majd Tasnádi Nagy András még azt jelentette be, hogy a budapesti uj református fiugimnázium építkezése még nem kezdődhetett meg, de a bankkölcsön ügyét állandóan figyelemmel tartják. . Világi elnöki beszéde zárómondataiban Tasnádi Nagy a terjeszkedő bolsevizmus veszedelmére és arra hivta fel a fi gyeimet, hogy a téli inségenyhitő akció megszervezése a legfontosabb az egyház minden szociális munkája között. Kontra Aladár egyházmegyei lelkészfőjegyző, kormányfőtanácsos terjesztette elő a megalakulás formaságait, majd Szabó Imre, az egyházmegye esperes-elnöke kezdett jelentésének ismertetésébe. Szabó esperes is hangoztatta, hogy a budapesti 'reformátusság bizalommal néz az uj miniszterelnök, Darányi Kálmán dr.jövetele elé, akit nem befolyások és ambiciók emeltek az élre - úgymond hanem odaemelte a személyében összpontosuló bizalom. "Mi csak .azt adjuk tudtul a magunk népének, hogy Magyarország miniszterelnöke az Isten házát szerető, az Isten igéje yelőtt hódoló ember, bízzatok benne, imádkozzatok érté. Beszámolt ezután az esperes a budapesti református egyházközségek és intézmények ..múltév 1 munkás s ágáról, az ott végzett hivatalos látogatásokról és hálás köszönetét fejezte ki, hogy a holland iskolabarátok egyesülete tizenötezer holland-forintnyi adományt,a fasori egyházközség ugyanekkora összeget, a székesfőváros pedig tízezer pengőt bocsátott rendelkezésre, hogy a főváros egyetlen református elemi iskolája: a fasori Julianna intézet újjáépülhessen. A téli szegénygondozási gyűjtés nehézségeire mutatott rá a továbbiakban Szabó esperes," a kolduskérdés uj megoldásával kapcsola

tba n. "Az egyházak gyűjtési akcióit az uj rendelet nem tiltja el,emc3te ki Szabó Imre, viszont az akció sikeréhez az egyházak erkölcsi támogatását is kérte a főváros, amelyet ml nem tagadhatunk meg, miután a főváros kilátásba helyezte a magunk szeretetlntézményeinek támogatását. Ez a kérdés önkéntelenül rávezet egész társadalmi eletünket, sőt egyházi ws nemzeti létünket gyökerében érintő problémára: a bolsevista agitáció elleni védekezésre és szervezkedésre." - Talán ml voltunk az elsők, folytatta Szabó Imre espereselnök, - akik a tavasz folyamán a középiskolás bolsevista propaganda nyi Ív án oss ágra-j utasa kor református nagy gyűlésünkön már rámutattunk erre a veszélyre es a védekezés sürgess igére. A polgári társadalom azonban a nagyvárosi élet narkózisában, vagy kényelmi szempontokból hamar felejt, hamar elhiteti magával, hogy nem közvetlen a veszély. Aki azonban a külvárosi gyülekezetek küzdelmeitől, a felnövekvő ifjú nemzedék keserőségéből, a naponkénti szegénygondozás beszélgetéseiből, a nagyvárosi fények és árnyak egymásbavetéséből a százezrek igazi arculatát egyre tis:~ tábban kezdi megismerni és ha még mindehhez hozzáadja a külföldi nagy hipnózist, - újból és hangosan és még tisztábban kell kiáltania az éber kormányzat felé: légy még éberebb, mert minden gyengeség iszonyúan megbosszulhatja magát. Még tisztábban ós hangsúlyozottabban kell kiáltani az ország dusgazdagjai, sőt a létminimum felett élői lelkiismeretéhez: a bolsevista agitáció csak megfékezhető, de nem iramunizálható csupán erős kormányzattal. Ezt a kis országot semlegesíteni lehet a bolsevizmussal s zemben, ha a felső rétegek gazdasági, politikai, társadalmi és egyházi vezetői összetalálkoznak egymással is és a munkanélküli százezreknek az élethez való istenadta igéjével is, egy komoly társadalmi és gazdasági reform keresztülvitelére, i lyen nagy történelmi órákban..* Nemcsak a gazdasági viszonyok betegek és betegek azoktól a lelkek ls, hanem vannak százezrével egyensúlyukat vesztett életek,gazdátlan,megv áltó nélkül sóhajtozó, árva lelkek,azt hívén,hogy Isten nélkül való földön élíink... /folvt. kav./ "ho<:7Xco«? TJfirélTÁR