Magyar Országos Tudósító, 1936. október/1

1936-10-13 [149]

MEDGYaSSZAY VINCE PÜSPÖK FELTŰNŐ MÉGÁLLEPITASAI A NEMZET ÉS AZ EMBERISÉG SORSICáRDESEIRŐL. Szerdán kezdi meg ezóvi tanácskozását Tatán, néhai Antal Gé­"a püspök szülőhelyén a Dunántúli Református Egyházkerület. A közgyűlé­sen terjeszti he hatalmas méretű hivatalos jelentőset az egyházkerület püspök-elnöke: M e d g y a s s z a y Vince. Azzal kezdi a püspök,hogy szeptember 2-án ünnepelte a magyar nemzet es a vele rokonszenvező Euró­pa Budaváu' felszabadításának,az ozmán hatalomtól való visszavételinek káts -ázötvenedik évfordulóját. "Az ünnepből mi is kivettük a magunk ré­szit, a templomok áhítatos magányába vonuló igehirdetéssel es buzgó hálaimádsággal megszentelt ünnepe nj hisszük, hogy a Főgondviselő előtt a mi ünneplésünk sem maradt észrevétlen... Amikor a magyar már felmosz­teoött és elvérzett a másfélszázados rettenetes küzdelemben,a nyugat v éd elmében, az utolsó napkeleti kirajzás hatalmas cs-pasaival szemben, akkor jutott eszükbe az európai keresztyén nemzeteknek az apostoli ta­nítás: egymás terhét hordozzátok, legyetek egyek egymás nyomorus ágán bánkódók o-s igy töltsétek be Krisztus törvényété Minden átokban,minden megpróbálóatásban van va aul felmagasztaló is, Isten rendelése, s ennek a rendelésnek valós ága a Golgotán láttatott meg a legtökéletesebben*" - Most is, mi is - igy folytatja Medgyasszay püspök - a ve­rem mélyén vagyunk, összetörve, széttagolva, öt részre szaggatott nem­zettosttel, guzsbakötött csonkkal, immár másfel évtized óta keressük, várjuk, k-rjük a kétszázötven évvel ezelőtt egyszer megnyilvánult ke­resztyén szolidaritás jelentkezését. Mindeddig hiába! Mi már kivettük r..szünket nemcsak a segítésből, hanem a villámcsapásból is, most is ott vagyunk - s-elek és viharok útjában éppúgy, mint négyszáz évvel ezelőtt. Ha régi mesgyeinket visszaadj ák: erős bástya, kiépített erődöv, - ha sebeinkben hagynak, legfeljebb széljátéka, homoksánc... Félő, hogy meg­ismétlődik az a négyszázeves történet: az'elkésett igazságszolgáltatás, a késői megsegítés. Mert ez a magyar sors. De magyar sors az én megtör­hetetlen hitem szerint az örökkévalós ágra való eljegyeztetés is. - Az általános világhelyzet főjellemvonása a bizonytalanság, ennek pedig szülőanyja a krisztus talán önzés. Az án látásom s-; érint a most tomboló világküzdelem ezen a sárgolyón már a pokol harca az ég­gel, a sátáné Istennel és az ő Krisztusával, Isten országának fő törv lé­nye a szeretetben való szolgálat; a sátán országéinak alaptörvénye es hatóereje a hatalomvág;/, egyesek és tömegek' hatalomvágya. Ahol ez a vág; isten különös kegyelme folytán a szolgálat lelkével testvéresül, ott e lőhaiadást, jólétet es nyugalmat teremt, - ahol a hatalomvágy nem ta­lál erős gátlásra som az egyesek, sem a tömegek lelkében:, ott" forrada­lom, testvér irtás lángol fel és ez a legirtózatosabb pokoltűz nemcsak városokat, templomokat perzsel, nemcsak törneggyilkosságokban őrjöng, hanem Isten legszebb alkotásáról, a leiekről ls kérlelhetetlen bizonyos­sággal letörli az clkoto képet és has onlatosságát... Mi, s segény, test­vertelen magyar nép nem mehetünk e példák után, hanem keressük Annak útját, aki békességet adott nekünk és nem ugy adta, mint es a világ,Kö­pessük Krisztust, szeretetben, szolgálatban és ne csak eltűrjük egymást minden felekezethez, foglalkozási és társadalmi ssztályhoz tartozó ma­gyarok, nocsak eltűrjük, hanem segítsük iötneg: a gazdag a szegényt, az erős a gyengét, az egészséges a beteget, a"*tőkés a munkást, a gazda a cseleidet es napszámost. Ez az egyetlen biztos betonvár a vörös veszede­lem ellen is, a nagy nemzetek mérését utánozni vágyó vakmerőség ellen 1 .Nem egy keresztyén felekezetet, hanem az egy örök Istent akárhogyan imá­jydók sokszáz milliónyi gyülekezetét fenyegeti a v-llásUldöző, őrült kol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom