Magyar Országos Tudósító, 1936. augusztus/2

1936-08-29 [146]

- Krisztus nem engedi, hogy a halál békén bírja nagy zsákmány át * Baltazár Dezsőt. Kiragadja a kezéből és tulajdonába veszi, mert az övé volt az örök szeretet jogán és az 5 szeretete eresebb,mint a halál. Fegyvere: főpapi imádsága, aaiellyel közbenjárva, elkiáltja a Baltazár Dezső nevét. Érdeme, amelynek királyi palástjába felöltözteti árva, didergő lelkét. Hulló vére, amellyel tisztára mossa, mégha vétkei olyanok volnának Is, mint a skarlát; tökéletes áldozatja, amellyel eltörölte ősi adósságunkat. Nincs hatalom, amelyik ennek az erőnek elleneálljon. Az eleve-elrendelés gördül tova benne és csikorogva engedelmeskednek a világ eresztékei, "Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy az Ö fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött a sok atyafi között. Akiket pedig eleve e lrendelt, azokat el is hívta, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőitette." Igen, ez a Krisztus megőrzi az Ő palotáját: "aki győz, oszloppá teszem az én istenem templomába «s többé onnan ki nem jő; ós felirom Őreá az én istenemnek nevét és az ón istenem városának nevét, az uj Jeruzsálemét, amely az égből szállott alá az én Istenemtől; és az én uj nevemet". - Baltazár Dezső^ryőzött, mert a Krisztusra bizta magát, csakugyan "eleg volt néki az ÉT kegyelme". Krisztus, az erős fegyveres, békén birja Baltazár Dezsőt. Megtartja ezt a zsákmányt magának,ugyanakkor elosztja. Eredményeit átadja a törtenelemnek. Példáját megvilágosítva a következő nemzedék elé állítja. Emlékét - megannyi hervadt szirmot - szétszórja siró kortársai között sírig illatozó ajándékul. Alakjából kivesz egy nagy tanítást és felírja az égboltozatra, '.mikor a mi régi ellenségünk háborog velünk, erével, fep;vverrel és sok csalárdsággal és minden r.agy hatalmassággal. Ez a nagy tanítás igy hangzik a reformáció nye ivén: "Nincsen nekünk semmi hatalmunk, Mellyel neki ellene álljunk. Viaskodik az ür érettünk, Kit az Isten küldött le nékünk. Ha kérded, hogy ki legyen az: Jézus Krisztus azJ Seregek Ura, Kinél nincs több Isten, Nála vagyon a győzelem." - Ez az erős fegyveres" őrzi palotáját: a vihartépte, felhőszántotta magyar Siont. R a v a s z püspök imája,, áld ás a után a Városi Dalárda énekelt, záróénekül pedig a 300.dicséretbe kezdett a gyülekezet. A nagytemplomi szertartás ezzel végetért és megindult a menet a temető felé.Hat lóv as gyászkoosira tették a koporsót és a Péterfia utcán és a Slmonyi»uton át haladt a menet a köztemetőbe. Az útvonalon végig ezer és ezer siró, meghajtott fejű híve a püspöknek. A nyitott sir előtt M a k 1 á r y Károly, az elárvult tiszántúli egyházkerület püspökhelyettese, kormányfőtanácsos mondott meg utolsó istenhozzádot: - Most, úgymond, hogy az erős oszlop kid olt, kábult bizonytalanság fog el bennünket, mintha üstökös csillag zuhant volna le az égről és utána sötétségben tapogatóznánk. Ebbe a sötétségbe most csak egyet len sugár vetitl fthryet: Istenbe vetett törhetetlen hitünk sugár a. Magas ztaljuk az fcr'ős Istent, aki ^rága ajándékul adta nekünk teremtő lelkének egyik legszebb remekét. Remegő szívvel mondunk utolsó istenhozzádot a szivéhez legközelebb álló tiszántúli református egyházkerület, a debreceni egyház, Debrecen város egész közönsége, az Országos Református Lelkes zegyesület, továbbá minden egyházi, világi és iskolai inté

zmény képviseletében. Elbocsátó áldást mondott még Makláry püspökhelyettes,majd