Magyar Országos Tudósító, 1936. augusztus/2

1936-08-29 [146]

A HIVATALOS MAOYARO R3ZÁG ÉS ZOKOGÓ EMBERTÖMEGEK KISÉRTÉK SÍRJÁHOZ BALTAZÁR DEZSŐT. Ravasz László búcsúztató prédikációja elhunyt nagy püspöktárs óról. Farkas István, Makláry Károly es Kallay Kálmán sírva méltatták a főpásztort. Debrecen, augusztus 29. Szombaton délelőtt ment végbe Debrecenben a nagy temetés. A magyar vidék talán Rákóczi, a vezérlő fejedelem hazahozatala óta nem temetett ilyen mély, ilyen nagy és megrendült gyásszal. A Tiszántúl népe kisérte utolsó földi útjára a lelkéből lelkezett férfiút, aki annyira mintája volt testi alakjában, szellemi habitusában, aki ezt a fajtát minden harcai között annyira megértette ós halálig oly hiven szolgálta. A Keletről jött magyar minden lobogó, szenvedélyes szeretete ott izzott a szemekben, ahogy a püspök koporsójára tapadtak elmondhatatlan esengéssel, ahogy a fájdalomtól megkövült arcokra lassan kiült a lélek könnye, s a remegő ajkakon felsírt a zsoltár, a vágbucsu zsolozsmája. A Tiszavidék hatalmas karéjának legtávolabbi szögleteiből a vonatok, kocs ik és egy ^b járómüvek szakadatlanul ontották az érkezőket. Egész éjjel és korahajnaltól kezdve a "magyar Genf"-be áradt, özönlött a sok-sok ismeretlen egyszerű ember, hogy az evilági életben utoljára mégegyszer, legalább egy-két órára halóporaiban közel tudják magukhoz azt, akit anyjuk, asszonyuk, gyermekük mellett a legjobban szerettek. Aki a koporsóban feküdt az a gyermektestté soványodott halott, szinte csak jelképe volt már az egykori remek magyar emberpéldánynak; de akik a ravatal és a Nagytemplom körül állottak beláthatatlan, zokogó tömegben, azok még a régi, hős költeménybe Illő daliára emlékeztek, azt siratták, azt zárták s z ivükbe • A magyar protestantizmus valamennyi közülete elküldte T

'e~et"it az ors"ág legtávolabbi r'szélbe is a debreceni temetésre. Az ezerkétszáz református gyülekezet mindegyike képviselve volt a gyászközönsegben. De az elcsatolt; területek sok reformátusa is eljött, hiszen huszonöt évvel ezelőtt még a csonkitatlan, másfelmilliós nagy tiszántúli egyházkerület választotta fejévé Baltazár Dezsőt, Számos külföldi vendég jelenléte bizonyította, hogy a püspök népszerűsége valóban túlterjedt a trianoni határokon. Kállay Igazgató búcsúja a Kollégium patrónus ától'. A gyászünnep két különböző helyen folyt le: a Kollégium,-a debreceni főiskola - disztermében es a szomszédos Nagytemplomban. Reggel nyolc órakor megkondultak az összes debreceni harangok, zengésük betöltötte a néma gyászba öltözött várost. A Kollégium fekete leplekbe takart, délszaki növényektől és virágtól roskadozó disztermében kezdődött a nagy halott búcsúztatása. A megszámlálhatatlan koszorúk között a koporsó lábánál, a család virágai mellett ott volt a magyar királyi kormány pálmalevelekből és babérból font hatalmas koszorúja, ezzel a felírással: "Baltazár püspök emlékének - a magyar királyi kormány. Az Egyetemes Konvent koszorúján ez a felírás: "Nagyérdemű Lel\ készelnökének , az Országgyűlés Felsőházának koszorúján: Baltazár Dezső emlíkének, - A tisztántuli egyházkerület koszorújának ez a felirata: Örökre áldott püspökének, - Az ORLE koszorúján: Megteremtőjének és halhatatlan emlékű vezérének, /folyt, köv./ y