Magyar Országos Tudósító, 1936. augusztus/1

1936-08-14 [145]

1. törvényszéki kiadás. Budapest, 1936. augusztus 14, ELITÉLTEK KÉT LAKÁSBETÖRST, Darabánt Ignác és Lőwenstein István foglalkozásnélküli iparossegédek nóV' hány ljéttel ezelőtt betörést kíséreltek meg dr. Kertész István Vörösmartyutca 2o

9 számú házban lévő negyedik emeleti lkkásán« AlkulccsC.7. pr°báltak behatolni az elhagyottnak vélt lakásba, de Kósa Mária cselédleány, aki a nyaraló 1- ' ok távollétében hűségesen Őrizte a lakást, figyelmes lett a zajra, bátran rákiáltott a betörőkre, éppen abban a pillanatban, amikor álkulccsal kinyitották az előszobaajtót. Darabánt és Lőwenstein megijedtek, az álkulcsot eldobták és eszeveszetten menekülni próbáltak a háztetőn keresztül. A két betörő rendőrkézre került s ma vonta őket felelősségre a büntetőtörvényszéken vitéz Litvay Sándor dr„ törvényszéki egyesbiró. A tényállás tisztázása után a védő azt hangoztatta védőbeszédében, hogy a vádlottak a Vörösmarty-utcai bérházban csupán egyik nőismerősüket akarták felkeresni, de eltévesztették a lakásajtót s igy jutottak abba a szituációba, aminek következtében a vádlottak padjára kerültek,, A koronatanú, Kósa Mária cselédleány egy függöny mögül nézte végig az esetet, nem láthatta pontosan a történteket s igy a vádlottak kárára könynyen tévedhetett. A vádlottak a rendőrségen beismerő vallomást tettek ugyan, de - mondotta a védő - ez nem lehet perdöntő, mert beismerésüket a vizsgálóbíró előtt, valamint a főtárgyaláson is visszavonták,, Alkulcsr°l szó sem volt, mindössze a-saját kulcscsomójukkal próbálták kinyitni az eltévesztett előszobaajtót.,, A kihallgatott rendőrök ugyan az állítólag eldobott álkulcsot nem találták meg, de terhelő vallomásuk, valamint a többi kihallgatott tanú ugyancsak terhelő tanúvallomása alapján a bíróság Darabánt ignác és Lőwenstein ^stván vádlottakat bűnösnek mondotta ki lopás bűntettének kísérletében és ezért mindkettőjüket hatheti fogházra Ítélte, A büntetés kiszabáEánál a törvényszék súlyosbít

0 körülménynek vette a vádlottak büntetett előéletét „ Az itélet jpgerős, /MOT/ Ky. ————— — A MARGITSZIGETI ÁSVÁNYVIZÜZEMNÉL TÖRTÉNT SIKKASZTÁS ÜGYE A BÜNTETŐTÖRVÉNYSZÉK ELŐTT, A budapesti királyi ügyészség - feljelentés folytán - vádat emelt Fried László harminchétéves ügynök ellen, amiatt, mert az ügynök az 1935 évben a Szentmargitszígeti Ásványvizüzem r.t. tulajdonából állit°lag nagyobb mennyiségű"ásványvizes üveget, valamint általa inkasszált készpénzt, együttvéve 395 pengő értékben jogosulatlanul eltulajdonitott

Q Az ügyet a büntetőtörvényszéken Sebők Zoltán dr. egyesbiró tárgyalta. Itt a vádlott Fried László előadta, hogy a részvénytársaságnál mint kocsikísérő működött, Az általános szokás az volt, hogy az ásványvízzel telt üvegeket az egyes rendelő cégeknek átadták s a cégek sokszor adósak maradtak az üvegek árávalc Ilyen esetekben üzleti érdekből nem sürgették túlságosan a nagyobb rendelő cégeket, ugy hogy sokszor többszáz pengőre ment az egyes üzletfelek hátraléka

e Előfordult az is, - vallotta a vádlott - hogy egyes üvegek eltörtek, másokat elloptak, ugy hogy végeredményben a kocsikísérők folytonosan meg voltak terhelve kisebb-nagyobb összegekkel, mert az üvegekért nekik kellett felelniök. A vádlott egyébként tagadta, azt, hogy a részvénytársaságtól akár egyetlen fillért is elsikkasztott volna

4 A tanúképpen kihallgatott Éliás Gyula, a margitszigeti ásványvizüzem cégvezetője ezzel szemben azt állitotta, hogy a vádlott több ízben maradt indokolatlanul adós az elszámolásnál, de mindig Hegbocsátottak neki, mig most az általa jogtalanul igénybe vett összeg olyan sokr& rúgott fel hogy most már meg kellett tenni ellene a bűnvádi feljelentést, • A törvényszék több tanú kihallgatása végett szeptember 25~re napolta el a főtárevalást, /MOT/ Kv.