Magyar Országos Tudósító, 1936. július/2
1936-07-25 [144]
/WOLFF KÁROLY TEMETÉSE. Folytatás 2,/ nevében is 0 Wolff Károly mindig az elsők között volt, amikor a főváros alkalmazottainak erkölcsi és jól felfogott anyagi érdekeinek támogatása szóbakerült. . A főváros alkalmazottai felejthetetlen barátot, hatalmas támogatójukat vesztették el benne a - Végül búcsúzom tőle, az embertől, az igaz, a jó embertől. Tizenöt éven át, mint hatalmas pá^tvezéit> mint erős akaratú férfit^ mint törhetetlen erejű politikust figyeltem és tiszteltem őt. A legutóbbi kót évAen a zonban megadta a sors nekem azt ls, hogy Wolff Károlyt mint embert ismerjem meg. A szigorúnak látszó külső, a határozott fellépés emberében a legmegértőbb lélek, a legmelegebb szív lakozott. V- Különös magyar tragédia az, hogy ez a szivéppen akkor szűnik meg dobogni, amikor hazánk sorsdöntő órákat ál, amikor Wolff Károlyra, határozott jellemes egyéniségére, bölcseségóre, rutlnj ára,mlndeneket kiegyenlítő tekintélyére oly igen nagy szüle ég lenne. Mi azonban magyarok, hiiső emberek vagyunk és bízunk abban, hogy a veszély percében az ő lelke bennünket akaratra, egyetértésre fog vezetni. - Wolff Károly, Budapest nagy polgára, aranyszívű ember, erősakaratu magyar, Isten veled 1 A polgármestert dr.Cs llléry András, a Keresztény Községi Párt ügyvezető elnöke váltotta fel a szószéken. /Csilléry András beszédét a MOT hetedik és nyolcadik kiadásában adtuk ki./ A gyászbeszédek elhangzása után felfejlődött a Városházutcában az autós-gyészmenet, amely Wolff Károly holttestét a farkasréti temetőbe kisérte. Három roskadásig megterhelt,koszorút vivő kocsi haladt a menetet megnyitó ddszruhás lovasrendőrszakasz utá#, nyomában a hat szónfekete 16 által vont gyászkocsi Indult el. A városháza kapujától végesvégig a temető bejáratáig tízezres tömegek állottak. A Szervita-tértől, a Pilvax-köz lg a székesfőváros egyenruhás alt iszt je lnek kettős sorfala között haladt a menet. Az egész városban valamennyi templomban zúgtak a harangok, A gyász jeléül meggyújtott gáz- és v illamoslámpákat az egész útvonal hosszában fekete gyászfátyollal borították le. A koporsót vivő kocsi után közvetlenül a papság autói, nyomukban a család gépkocsijai következtek, utánuk Kozma Miklós belügyminiszter és B T ornemisza Géza iparügyi miniszter, a polgármester és rengeteg más előkelőség autói gördültek. Az autósor eleje már a transverzális ut közepén járt, amidőn az utolsó résztvevő kocsik az \pponyi-térről elindultak. Gyalcgosmenet lassúságának megfelelően végtelen sorban kígyóztak a gépkocsik és lassan-lassan előrebocsátották a halottaskocsit, meg a osaládtagok autóit, amelyek az elhunyt Sashegyi-uti villája előtt egy pillanatra megállottak. Az elhunyt hűséges régi inasa Wolff Károly kedvenc rózsáinak hatalmas csokrát hozta le a kertből és zokogva helyezte el azokat a koporsó tetején. A menet félhét óra után érkezett meg a farkasréti temető fŐbejáratáhozj ahol a főútvonal kétoldalán a Beszkárt dúszruhás ellenőrei, a székesfővárosi közkórházak kék-fehérruhás ápolónői kara ós rengeteg társadalmi egyesület népes küldöttsége helyezkedett él. A gyászmenetben résztvevők a temető kapujától kezdve gyalog haladtak a koporsó után,' amelyet annál a mellékutnál, amely a Wolff-család sírboltjához vezet, a halottvivők leemeltek a kocsiról és lassú léptekkel felvitték a pár lépésnyire fekvő kriptához. Addigra itt elhelyezkedett már a papság és amint a menetben résztvevő legfőbb előkelőségek elfoglalták helyüket a sir körül, nyofaban megkezdték az utolsó beszentelés szertartását. B e d n á r z Róbert prelátus megható imát mondott, amelyben Isten akaratában való megnyugvásra, a nagy halott emlékének tiszteletben tartására buzdította a családtagokat és a barátok hatalmas seregét. Köröskörül könnyező, hangosan zokogó emberek állottak a sírboltnál-, amelynek nyitott öle készen állott arra, hogy az örökkévaló, ságig magábafogadja a keresztény nemzeti gondolat törhetetlen lelkű nagy harcosának, Wolff Károlynak földi maradványait* , vK /Folvtatása következik./
