Magyar Országos Tudósító, 1936. július/2

1936-07-25 [144]

CSILLERY ANDRÁS BESZÉDE WOLFF KÁHOLY TEMETÉSEK* - Isten kifürkészhetetlen rendelése a gyász sötét ruhájába öltöztetett bennünket - mondotta Csilléry András.- Megtörten, porig alázva állunk a koporsó lábánál, amely oly könyörtelenül ölébe zárta azt a férfit, aki nekünk mindenünk volt. - Földi p orhüvelyed most itt hagy bennünket. Utad, amely a magyar nemzet embermilllóinak aggódó reménykedése közben kanyarodott 17 esztendeje, csodás Íveléssel néped igazi boldogulása felé, most megtört. Itt hagytál bennünket te, akivel Isten akarata folytán majdnem két évtizeden keresztül jóban-rosszban, örömben ós szenvedésben együtt voltunk. Ott állottam melletted mindenkor én is. És most itt vagyunk valamenynylen árván, könnyben uszó szemekkel ravatalodnál. - Kell-e téged méltatnom, Wolff Károly? El kell mondanom, hogy ennek a városnak, -melynek házrengetegei közül sudár templomtornyoktőrnek az ég felé, amelynek terein színes virágok hajtják le bánatosan fejüket érted, - hogy te az édesapja voltál. - Istenbe vetett hittel, s mattvars ág életerejében való szent bizakodással életed delén akkor állottál ennek & városnak élére, amidőn Budapest a vesztett háború es a forrud-lmak eredménye kent valóságos romhalmaz volt. A rohammel elfoglalt pozícióban az oldott kévét te fogtad össze. - A lényedet olyannyira jellemző céltudatos elhatározással, mindenkor a realitások határai között maradva, előbbéletrehlvtad, majd alkotásokra képessé tetted a Keresztény Községi Pártot, s azután a te hl» vasodra hűséges bajtársként melléd álló munkatársaiddal belefogták a letargia, a közöny kiirtásába. - Munkád a magvető munkája volt. Kemény ugart tört fel két kezed ereje, nem volt éjjeled, nem volt nappalod, amidőn ne dolgoztál volna. A vetés kisarjadt. - Tízezrek és százezrek lelkében fogamzottak meg tanításaid, s a mögötted haladó keresztény tömegek ereje uj életet keltett ezen a földön. A lélek béklyói lehullottak. Hozsannát zengve neked, alakultak meg egymás után a társadalmi szervezetek, hogy a keresztény magyarság érdekeit melletted szolgálják. - Aztán jöttek az alkotások órái. Ma egy templom alapjait kezdték lerakni serény munkások, holnap már egy uj iskolára került a sor. Egyetlen nagy munkatábor volt az egész város. Amerikai móretekben, amerikai gyorsasággal bontakozott ki a különböző üzemi, kulturális, közegészségügyi, tudományos Intézetek és létesítmények egész sora. Megbecsülték a szellemi ós a fizikai munkát. Tisztviselők és munkások végtelen soráról gondoskodott végzett munkájuk illő elismerésevei egy láthatatlan kéz, kisimultak az apák arcán a ráncok, a béke derűje költözött a szivekbe. - Budapest hitele visszaállott, nem, sokszorosára nőtt a hajdaninak. Egy férfi őrködött Budapest felett, ugy hívták: Wolff Károly. Mi, akik most lehajtott fővel, megrendült lélekkel álljak körül koporsódat, elsősorban a magunkénak vallottunk téged. Azért tettük ezt, mert büszkék voltunk reád, aki bennünket választottál közvetlen munkatársaidnak. De tudtuk, tudjuk most is, hogy te nemcsak a mienk voltál^ Isteni lelked elszakíthatatlan része volt a magyar géniusznak, s apostoli szavaidra épp ugy felfigyelt a magyar vidék népe, mint amilyen áhítattal szívtuk mi magunkba tanításaidat. Az egész nemzeté voltál. Határokon innen, határokon tul élő testvéreink igaz büszkesége. Diadalmas zászlód ii selymén a kettős kereszt mögött a hármashalom szent szimbóluma díszlett, í/: Magyar voltál, törvényt tisztelő, hagyományokat mindig megbecsülő, Igaz [-K magyar polgár. Városod ls azzal tisztel meg, hogy most, haló porodban ott llj búcsúzik tőled, ahol életed legmaradandóbb sikereit adattad. Körötted áll Mi itt ma minden barát és ellenfél, akik épp ugy elismerték kivételes lényed " nagyságát, akár mi, a veled együtt egy célért harcolók.