Magyar Országos Tudósító, 1936. június/2

1936-06-25 [142]

—.ZÜ: KOTVÉNYCSEMPÉSZÉSI ÜGY, /l. folytatás./ A továbbiak során Winter Sándor elmondta, hogy ekkor már gyanú­ja támadt, elővette a nosztrifikálási rendeletet, amelynek 15. §-a azt mondja: ha a PK a bemutatott kötvényeket külföldi eredetűnek véli, nem nosztrifikálja, hanem visszaadja. Elekor kissé megnyugodott, s azt gon­dolta, ugy is vissza fogja kapni a kötvényeket. Grünblatt valóban nem tudta beszerezni a késés igazolását, mire Palotait kérte meg erre, de az kijelentette, hogy nem vállalkozik a doldgra. Ekkor már a kötvények a PK-nál voltak letétben. Ezt követően szólt Palotainak, hogy csak menjen nyugodtan a PK-hoz, ott a rendelet értelmében amugyis visszaadják a köt­vényeket. Az elnök több kérdést tett fel ezután, amelyekre Winter részle­tesen elmondta, hogyan akarták később a PK-tói visszaszerezni a kötvénye­ket. A késés igazolására az a terv is felmerült, hogy azt mondják: egy ügyvédnél voltak, a széfben a papírokat, az ügyvéd azonban a nosztrifiká­lás idején külföldön tartózkodott, s ezért késtek el. Kerestek is egy ügyvédet, de nem találtak. Winter Sándor ezután ezeket mondotta: - De felmerült az a terv is, hogy a szóbanforgó kötvényeket nem is nosztrifikálják, mert előfordult, hogy a külföldön "meg nem jele­nő" kötvények sokszor többet értek, mint itthon a nosztrifIkáltak, Palo­tai azonban kijelentette nekem, hogy ebben az esetben a nosztrifikált kötvények mégis többet érnek. Elmondotta még azt is- Winter, hogy amikor fáradságáért honorá­riumot követett, azt mondták: Bauer átadja az ő honoráriumának a felét: 1.200 pengőt, Palotai pedig az Ő kezeihez folyósított összegből 1.000 pengőt törleszt régi tartozására, amire különben ő,Winter már keresztet ls vetett. Ezenfelül Grünblatt még adott 200 pengőt. Ez az összeg volt tulajdonképpen az egyetlen megfogható tétel. Előadta a vádlott, hogy amikor bajok mutatkoztak a nosztrifi­kálás körül, Palotai olyan izgatott lett, hogy egymásután hat kispohár törkölyt ivott. líagyon folt a következményektől. Tárgyalni kezdtek ar­ról, hogy ki mit valljon, mert időközben Grünblattot le is tartóztatták, s az volt a felfogás, hogy Palotait nem szabad bemártani, amikor azonban a valutaügyészségen Tóth felügyelő elé került, összeomlottak a valótlan vallomásra vonatkozó tervek és mindent részletesen beismert. Hangsúlyoz­ta a vádlott, hogy Palotai tudta miről van szó. Kitért arra is, hogy Pa­lotai Polczer ügyvédet akarta rábteni arra, hogy Igazolja: nála voltak a részvények. Az ügyvéd azonban ezt a kérést határozottan vissza­utasította, A vádlott,részletes kihallgatása után Kotsis &iklós dr, ügyész­ségi alelnök, majd Ángyán Béla dr,,Grünblatt védője tett fel kérdése­ket, s ezek kapcsán Winter többek között ezeket mondta: - Minden papir, ami a zárlat óta a nagybankokhoz került, siboll áru, mert tudták, hogy ennyi papir nincs is a piacon. - Ez köztudomású volt, ezt mi is tudjuk, szólt közbe az elnök. - A Községi Takarék is vett egy nagy pakettet és attól, aki hozta, nem is kértek igazolást - tette még hozzá az elmondottakhoz Win­ter Sándor, aki ezzel be is fejezte vallomását. Utó na Bauer Károlyt szólította maga elé Horváth Géza dr. Az ügy lényegére nézve ő is beismerő vallomást tett. Elmondta, hogy Kammer­mayer H*»w*y igazgatóval beszélt először a nosztrifIkálásrol, Az Igazga­tó vállalkozott arra, hogy ha megkérdezik tőle: igazolja, hogy előzőleg nála járt a fél a papírokkal. - Ez valótlan volt - jegyezte meg az elnök. - Igen. - Miért tette volna mégis Kammermayer? - Szívességből. Feltételezte azonban, hogy utólag kap valamit. Ezt követően beszéltem telefonon Palotaival és elmondtam, mit mondott Kammermayer. PalotaivJL együtt mentünk a PK-hoz, ahol azt az értesítést kaptuk, hogy i lye n körülmények között lehetséges a nosztrifikálás. Ezu­tán állapdd^ank meg honorárium cimón 7.500 pengőben. /Folytatása következik./Sy

Next

/
Oldalképek
Tartalom