Magyar Országos Tudósító, 1936. június/1

1936-06-08 [141]

EGYHÁZI HÍREK BERZSENYI DÁNIEL ÉS KIS JÁNOS EMLÉKTÁBLÁJÁNAK LELEPLEZÉSI ÜNNEPE SOPRONBAN. Sopron, június 7. Most van száz áve annak, hogy Berzsenyi Dániel és kilencven éve annak, hogy Kis János dunántúli evangélikus szuperintendáns ás költő meghalt. Mindketten a soproni evangélikus líceum tanítványai voltak. Az évfordulóra a Soproni Evangélikus Liceumi diákszövetség az intézet Széche­nylt-téri homlokzatán domborművű emléktáblákkal, Merész Károly liceumi tanár művészi alkotásaival örökítette meg emléküket. Az Bvangélikus Liceumi Diákszövetség Iskolai találkozóval egybekötött nagy ünnepségek között avat­ta fel az emlékműveket. Bevezetőül Istentisztelet volt a szépszámban egybe­gyűlt öregdiákok és nagyközönség részvételével az evangélikus templomban, ahol G, Kovács Sándor dunáninneni evangélikus püspök hirdette az igét a magvetésről és aratásról. A kettő között úgymond, szoros belső lelki és külső történelmi összefüggés van. A magvető örül a magvetés szolgálatá­nak, de tragikuma, hogy az aratás dicsősége nem neki jut. Az arató érzi az aratás boldogságát, de hiányzik nála a magvetés öröme. A liceum évszá­zadok óta a magvető, mlg az arató az Alma Materből évenkint kirajzó növen­dékek ismert kötelessége, hogy a szent eszmék lángj á% tov áűbad j ák az utó­doknak. Az istentisztelet után az evangélikus líceumi diákszövetség Töpler Kálmán ny. polgármester, kormányfőtanácsos elnökletével közgyűlést tartott, melyen Németh Sámuel liceumi igazgató számolt be a szövetség belső ügyeiről. Indítványára köszönetet szavaztak az emléktáblák megalkotó­jának, Merész Károly tanárnak. Elhatározták, hogy a jómerPetelü tanulók oltalmazására Berzsenyi alapítványt létesítenek. A szövetségközgvülése után vette kezdhet ét az emléktáblák leleplezési ünnepe, melyen a kathollkus egyhé képviseletében résztvett Papp Kálmán pápai prelátus, felsőházi tag, Bür­chner László prépost és Pinezlch István országgyűlési képviselő. A refor­mátus egyház képviseletében Domokos Sándor törvényszéki elnök, Maller Károly lelkész, a várost Schindler András h. polgármester^ a vármegyét Gévay-Wolff Lajos alispán képviselte. Az evangélikus teológiai kar Podma­niczky Pál báró, dékán Vezetésével testületileg jelent meg, ott volt: Mesterházy Ernő ny. főispán, egyházkerületi főfelügyelő és a város társa­dalmi életének sok előkelősége. Az ifjúsági énekkar IUszekegy-é után Kapl Béla evan^éllkus püspök mondott nagyhatású emlékbeszédet; - Ma két név kerül e liceum ősi épületének homlokzatára. Törzsökös név mindegyik. Az egyik jobbágy, a másik nemesi család sarja. Az egyik tehetség, a másik lángelme. Egyik oltári gyertya, a másik égig lövelő tűzoszlop. Ez a két ember nem homályosítja el egymást, mert a nem­zet lelke eggyé tette őket. Mindketten olyan Időben éltek, midőn a magyar államiság romokban hevert és a nemzet lelkéből elveszett történeti öntu­data. Ebben a lelki elesettságben sorompóba szállnak irók, költők, és megindítanak egy csodálatos küzdelmet a nemzetért. As Irodalom náluk ki­lép az öncéluságból és szolgálata nemzetszolgálat lesz. Ösztönzi őket a tudat, hogv a nemzet számára értéket mentsenek. A küzdelemben ott látjuk Kis János szuperintendenst, a soproni papot es költőt, aki bejárja az országot és felekezeti különbség nélkül felkeresi a költőket és Írókat, hogy minél magasabbra lobbantsa bennük a hazafiság lángját. Tüzet élesz­tett minden Írásában, hogy az emberek az oltár és haza mellé álljanak. Mellette-Berzsenyi, a szárnyaló zseni, kl fiatalságában márbérooromra került. Lantján ódon zengéssel ódák születnek. Azt mondja: "Aki ir, ugy kell magát nézni, mint az emberi nemzet tanítója". Ez ls lett. A magyar nemzet tanítója. Kiss Jánost a maga kora magasra emelte, Kaziczy az elsők sorába helyezte. Jelentőségét nem lehet mostani irodalmi mértékkel bírál­ni,, a kort kell tekinteni, melyben élt. Akkor a cselekvő hazaszeretet pap­ja volt. Berzsenyi ott áll az ódai költészet bércormán. Tiszta eszmék nemes harcosa. Aranykoszoru a magyar költészet homlokán. De egyben a nemzet tanítója ls. Aki azt tartotta, hogy az Igazi virtus feláldozza ma­gát és nem kár jutalmat. Előttük több volt mindkettőjük irodalma, mint az Irodalom szolgálata, mert ez nemsetszolgálat volt. Ebben a síkban ta­lálkozik Berzsenyi Dániel és Kis János. f Kapl püspök szárnyaló beszéde után a közönség lelkes tapsa /) közben lehullt a lepel az emléktáblákról, melyeket Németh Sámue l Igazgató /vett át szép fogadalom kíséretében. u / t-i>- /Folyt .kov./

Next

/
Oldalképek
Tartalom