Magyar Országos Tudósító, 1936. május/2

1936-05-16 [140]

Geduly Henrik válasza az üdvözlésekre. Könnyekig elérzékenyülve válaszolt ezután az üdvözlésekre az ősz egyhézvezér és a többi között ezeket mondotta: - Amikor ez a mai, életutamon annyira kimagasló nap rámvirradt, lélekben első utam az én titkos kamarámba vezetett: leborultam a minden áldások Ura-Istene előtt, hogy a gyermeki hála forró könynyelvel áztassam azt a drága atyai jobbot, amely mindeddig megőrzött, megtartott;, vezérelt és megáldott. Bűneimben és gyarlóságaimban roskadozva vallom: "Uram, kisebb vagyok minden Te jótéttéidnél, - Uram, micsoda az ember, hogy ennyire irgalmazol neki!?" • És most, hogy a kittintető, magasan szolgálataim értékén, felül méltató megnyllatkorásókat hallom, elmondhatom, hogy szinte belekábulok unnak a sok szeretetnek, jóságnak,sok gyöngéd figyelemnek és mindennél drágább hittestvórl ragaszkodásnak felém áramló gazdagságába, amely ezt a napot számomra valóban feledhetetlen, kedves ünneppé teszi. "Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok", nem én, de a segítő munkatársak és majdan az utánam jövő nemzedék van hivatva annak megítélésére, vájjon az Isten kegyelme nem volt-e nálam hiábavaló. - Visszatekintve végéhez közeledő pályafutásomra, oly megindító dolog mégegyszer együttlátni mindazokat, akik ott voltak ve^. lünk imáinkban, áldó jók 1 vonatokban pályánk kezdetén, akik együtt küzdöttek végig annak minden vissontagsá/rát és most eljönnek,hogy szeretetük blborsugarával színesítsék meg a leáldozó nappalt, amikor talán utoljára vagyunk igy együtt... - A történelmi perspektíva - igy folytatta Geduly Henrik -, amelyben a mai magyar nemzet és a mai magyar, de féként a tiszai egyházkerületi evangéllkusság sorsa tükröződik, soha, még a tatárjárás, törökdulás ós osztrák elnyomás véres századalban se rajzolódott ki olyan kétségbeejtően éles vonásokkal, mint a trianoni nemzedéké.3 erről a háttérről világítva meg a jubileumi évfordulót, éreznem kell, hogy az sem a mai magyar társadalomban, sem a tiszakerület evangé 11 kuss ágában nem emelkedhetik a lelkeket mindenestül hatalmába-ejtő örömünnepség fokára. A pohár fenekén ott gyöngyözik az eddig eltávolítani nem tudott méregcsepp, amelyet Trianonnak hívnak... - Az én megérzésem szerint valóban uj világ születik a régi romjain, az emberiség földi létének méhében emésztő viharok dúlnak és csapnak össze egymással, mint uj tavasz előtt észak és dél egymással birokra kelő légáramlatai. Uj társadalmi ts gazdasági rend, uj hatalmi erőmegoszlás, nemzetek uj csoportosulása, szembenállása és klbékülése, ezek a granfl16<!us tervek kavarognak a szemünk láttára,* Nem érzitek-e, hogy ha valamikor, ugy most van itt az Idő, amikor a magyarnak a magyarral szlve-lelke szerint csakugyan össze kell fognia és a legtisztább erkölcsi igazság szilárd talaján rendületlen megállva,kell magához vonzanla azoknak a megbecsülését ls, akik félrevezetve mondtak felőle Trianonban oly Igazságtalan Ítéletet?! Nem erzltek-e, hogy valamiképpen most jön, kopogtat az ajtón az a pero, amikor az egyik felekezet lelkészének nem arra kell csábítania a másik felekezet hivét, hogy őseinek hitét hagyja ott, - de inkább azt kellene megkívánnia tőle,hogy maradjon egyházának hü gyermeke, erkölcsi parancsainak tántoríthatatlan követője és Így hazájának is mefrbl*ható, hűséges fia?! Mert ingadozó jellemekre u nemzeti társadalom erkölcsi közjavát, a haza boldogulását felépíteni nem lehet. Valóban: ha valamikor, ugy most, e belső válságoktól remegő, lázas korban kell a Krisztus egyházainak *>%a.~. sietniök népekhez, nemzetekhez, sorslrányltó hatalmasságokhoz, ielkinálva az egyedüli orvosszert: a krisztusi szeretet, igazság ás jóaka. t. rat békeszerző evangéliumát! / «• Bármennyire törjem is a fejem, honnan, micsoda hatalomig tói, erőtől, milyen irányváltozástól és erőfeszítéstől kérjen ez a vajúdó kor balzsamot az égő sebre, nem találok mást, - / f olyt * köv/ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR jS v i. • ' A