Magyar Országos Tudósító, 1936. május/1

1936-05-06 [139]

/Kálvin négyszázéves Institutió-jának és araagyar gályaraboknak emléke. Folytat ás.1./ Kezdetül a CV.zsoltár első verset énekelte a gyülekezet,majd Baltazár Dezső dr.püspök, a Konvent lelkészi elnöke olvasott fel több verset János mennyei jelenésekről szóló könyvéből, s ezt követően imádkozott: Istenünk, Kálvin Jánost az idők teljességében küldted el, megkeresni Krisztus igazságénak drágagyöngyét, amelyet köddel, kárpittal takart el a világ. Légy áldva Uram a Kálvinnak adott hitért, amellyel egy egész világot tudott megőrizni, a tudományért, amelyet neki a mindent megvizsgáló szabadságban, az igazságot felismerő bölcsességben, a prófétai tiszt világosságában és a főpapi tiszt alázatos ós áldozatos méltóságában adtál... Adj nekünk világosságot, alázatosságot és bátorságot: követni az ő példája szerint Jézust. Az evangéliumi szárnyalású fohász után a budapesti Kálvintéri templom Goud imel-Énekkara, Árokháty Béla vezényletével Kálvin szövegére szerzett egyszólamú énekeket, majd két Goud imel-zsoltárt adott elő: színesen, lendülettel. Balogh Jenő dr.főgondnok, konventl világi elnök megnyitója következett. Századok távlatából kót nagy dátum int felénk, igy kezdte Balogh Jenő. Kálvin János emlékét hivatott ajkak fogják méltatni. Ugyanekkor hálaadással újítjuk fel a szenvedő gályarabok szomorú emlékét, akik a meggyőződés bátorságával ós erejével ragaszkodtak hitükhöz • - Emlékezünk nem azért - Igy folytatta Balogh Jenő -, hogy felidézzük régletünt vallási küzdelmek korát, amely sajnos, annyi magyar vér pusztulásával járt, vagy hogy felekezeti békétlenséget szítsunk, - csak fájdalommal gondolunk vissza arra, hogy évszázadokon keresztül szembenállt magyar a magyarral. Másfelől azonban, amikor a későbbi századokban annyi megalkuvás,fcehódolás és alkalmazkodás ütötte fel fejét, korunkban pedig az északi nagy birodalomban a teljes hitetlenség felháborító módon jelentkezik: - jóleső kötelesség megbecsülni az élet semmibevételét és ami mégtöbb: a súlyos szenvedések készséges vállalását csak azért, hogy derék lelkipásztorok hitükhöz hívek maradjanak mindhalálig. - Lelkünkben mindig ott él a hála, de ma erőteljesen kifejezést is nyer a hittestvéri köszönet legmelegebb szava a németalföldi rendek megható segítségéért, amely nélkül a mártír gályarab-lelkipász- ^ torok szenvedése mégtovább tartott volna, vagy mégtöbben pusztultak volna el közülük. A nénetalföldl rendek 1675. november 11-lki határoza-g- pta és a vitéz De Ruytp

r tengernagy áldozatkészsége és hős les közbenjá- 0: < rása soha nem tűnik el a magyar protestánsok emlékezetéből. - Amikor hálát adunk, végezte Balogh Jenő, - egyúttal fo- %L hászkodom a Mindenhatóhoz, Akitől jön minden jó adomány és minden töké- * letes ajándék: tedd Uram, hogy az emberek a jövendőben ne gyűl

öljék egymást hitük miatt és különösen ennek a maroknyi magyar nemzetnek minden polgára érezze át, hogy amikor hazáját szereti, ezt nem azáltal kell tennie, hogy elnyomni törekedjék más. embertársának hitbeli meggyőződéS é t • • • Ravasz László dr.püspök tartotta az emlékbeszédet Kálvin Jánosról: - Kálvinnak, úgymond Ravasz László - az a kegyelem jutott osztályrészül, hogy magához hasonló müvet alkothatott az Institutló-ban, ha ezt a könyvet megismertük, megértettük Kálvint. Az Institutló-nak nem egyik, vagy másik gondolata az, ameS^y örökbecsüvé teszi, hanem az egész könyv élő ereje, amely egymagában, rendszerében és dinamikájában van; nem azt csodáljuk, hogy megtaláljuk benne korának egész teológiai - művészetét, vagy irásmüvészetének srinte babonás hatását; Luther sus/ torgó lirája és Augustlnua gonoolatbüvészete helyett olyan alkotésv sal állunk szemben, ahol a szemünkláttára válik a szenvedély loglkumj má, közben a természeti dolgok megszellemesednek anélkül,hogy láthatatlan erejükből valamit veszítenének, szslnte tárgyiasulnak és belépnek a Árú m^g^a£ós^la|nak abba a kprébe, amelyben teljes klasszlkusságukkal érzé-