Magyar Országos Tudósító, 1936. április/2
1936-04-20 [138]
- Voltak - fejtegette a továbbiak során az előadó, - akik a "nemzeti" eszmét az úgynevezett történelmi osztály privilégiumának hitték, voltak lelkes reformerek, akik azt mondták? "tanuljunk a zsidóktól kereskedni" és lázas sietséggel eltanulták a zsidóság minden rossz és kivetni valóságát, anélkül, hogy megtanulták volna a zsidóság szorgalmát, szívós kitartását és rendithetetlen faji öntudatát-. ^Akadtak grófok, akik a nagy keresztény és nemzeti lendületben azt mondták: fogjunk kezet a néppel, ültessük bársonyszékbe, hogy megszelídüljön a hirtelen kényelmetlenségtől és a földreform dübörgő követelését tárgyaljuk meg vele a rokokó szalon atmoszférájában. Voltak olyan jobboldali politikusok, akik szent és fanatikus hittel az alig félszázad óta el-^ magyarosodott városi sváb polgárság "bürger gőgös" öntudatát gyújtották 1 ángra és azt hitték, hogy ez a keresztény és nemzeti gondolat, amit a kunsági parasztnak ls mar ad élet alánul el kell fogadnia 6 És ez mind-mind hangosan követelte magának a jobboldaliság büszke címerét, Természetesen voltak nagy messzelátók és a magyar hivatást tisztánlátó prófétál is a keresztény és nemzeti, vagy ha ugy mondjuk a jobboldali gondolatnak), mint például Prohászka Ottokár, aki világosan mondotta meg' a kereszténység mint politikai programm csak szociális igazságot és egyensúlyt jelenthet, testvéri szeretetet és méltányosságot; a i! nemzeti' 1 gondolat pedig a magyarság legjobb hagyományainak európai hivatástudatának ápolását, - nem pedig a történelmi előjogok féltékeny Őrlzgetését. Hányszor jajdult fel Prohászka, hogy nem értik meg és hányszor mondotta: "Nagy dolgokat csak nagy szenvedélyekkel lehet véghezvinni". ?. A. továbbiakban rámutatott Németh Imre arra, hogy az ellenforradalom utáni korszak jobboldali mozgalmaiból valahogyan ez a nagy szenvedély hiányzott. A nagy szenvedély, mely egyedül kópés egy nemzet életének gyökeres átformálására, az a nagy szenvedély, amely méjg a botlásokat és a bűnöket ls megnemesltl és amely még tragikus szenvedésében is bukásában is jövőt épit. Az eszme, ami ezt a nagy szenvodélyt füthette volna: a keresztény és nemzeti eszme meg is fogalmazódott, - csak a gyakorlatban való megvalósulás maradt el« Tehát a húszas évtized jobboldali mozgalmai felett volt egy magasan és ködösen lebegő eszmefelhő, amelyből azonban soha nem hullott le az az egyetemes,nagy és bő, termékenyítő eső, amire az egész magyar szikkad ásnak szüksége lett volna. Két fiók szenvedély próbálta helyettesíteni az egyetlent, az Igazit és a nagyot, az egyik az antiszemitizmus, a másik a revizionista zászlóavatás. Az első nem oldotta meg egyik legégetőbb .belső kérdésünket a zsidó kérdést, a másik pedig nem tartott meg számunkra egyetlen magyar nemzetiségű iskolát sem a megszállt területeken.. Ezután felvetette azt a kérdést, hogy Indokolt volt-e a © jobboldali mozgalmakat átfütő antiszemitizmus a forradalmak bukása ut án? "5> Hogy indokol* volt, azt még az intrazingensen fajtudatos zsidók sem igen tagadják - mondotta de mégkevésbbó azok a zsidók, akikben él a magyar életformába való beolvadás nosztalgiája. Majd felvetette a kérdést, hogy ez az antiszemitizmus a maga megnyilvánulásaiban és megoldást kereső eszközeiben célravezető volt-e. Kereken és teljes biztonsággal válaszolhatjuk - mondotta az előadó -, hogy nem, Csak sebeket osztott anélkül, hogy komoly bajokat gyógyított volna, csak súlyos fekélyeket okozott,anélkül, hogy változtatott volna az általánosan beteg tüneteken. Az eredménytelenségnek legfőbb oka az volt, hogy az antiszemitizmus a húszas évek jobboldali mozgalmának szinte V art pour l'art szenvedélye volt és a. zsidókérdést önmagában akarták megoldani, nempedig szervesen, a zsidó problémát előidéző összes általános strukturális .bajokkal együtt. Ez a kérdés éppenugy nem oldható meg az?al a "bunkós" módszerrel, amit a húszas évek jobboldallsága propagált, mint ahogyan nem oldható meg a revízió kérdése sem azzal a romantikus illuzionista módszerrel, ami nálunk egyes ünnepoégek rendezésének gyakorlata. Ha minden országzászló helyett - mondotta - csak tiz magyar kisebbségi gyermek magyar he lyes ir ástud ás át biztosítottuk volna - közös áldozatkészségből - bizony-bizony többet tettünk volna. A háboruelőtt - hangsúlyozta az osztrák sógort szidtuk, Kossuth" Lajos árvaságát sirattuk, , most a zsidót átkoztuk és az elszakadt testvérek emlékét /f olyt «köv./
