Magyar Országos Tudósító, 1936. március/2

1936-03-20 [136]

MAGYAR ORJZAJOS TUDÓSÍTÓ Kézirat, Negyedik kiadás. Budapest, 1936

6 március 20. /& ~ XVIH. évfolyam, 68. szám.POLITIKA —A NEMZETI EGYSÉG PARTJA KOSSUTH LAJOS SIRJÁ1ÁL, A Nemzeti Egység Pártja, mint minden esztendőben, Kossuth Lajos halálénak évfordulóján pénteken délelőtt nagy küldöttséggel kereste fel a Kossuth-mauzóleumot a Kerepesi«temetöben ós Kossuth sir^ára koszorút helyezett, A párt küldöttségét Tors Tibor or3Z, képviselő vezette -és a simái ő mondott emlékbeszédet, -A zarándokok hitével és alázatoss ágéval, - mondotta - megtisztulva a mának kicsinyes gondjaitól, emelkedett és ihletet bensővel járul évről-évre Kossuth Lajos sir^ához a NEP, hogy szerény koszorújával lerójja kegyeletes emlékezésének adóját s megfürössze lelkét e sirnak minden szónál ékesebben szóló némaságában, A jelen megpróbáltatásai során a közélet részeseire nehezedő felelősség ma ezerszeresen érezteti súlyát, ezereszeresen inkább szomjúhozzuk tehát problémáink, kétségeink, feladataink között azt a felfrissülést, amelyet nagyjaink szellemének idézése és a küzdelmes, dicső múltra való emlékezés nyújt a számunkra, Tal^n soha nem volt ez annyira szükséges mint most^ talán soha nem voltak annyira időszerűek Kossuth szavai az emlékezésről, hogy: "vannak helyzetek, midőn egy nemzetnél semmi sem lehet végzelmesebben káros, mint a feledékenység, - semmi sem fontosabb, mint az emlékezett" - A magyar história lapjai kincsesbányát jelenthetnének az emlékezet számára, ha mindenki , akit illetne, kibányászná e kincseket. Milyen ragyogó és felemelő eseményei e hősi nemzet múltjának s milyen sok gyászos és végzetesen tanulságos mozzanat is. Sajnos, történelmünk azt mutatja, hogy nem egyszer nagyon is későn vontuk le a helyes és igaz következetetóst, a szenvedély ós elfogultság sokszor erősebb volt, mint a megfontoltság és tárgyCilagosság. - fi sirnak szentelt légkörében nincs helye a napi politikának, de éppen ezért itt kell feljajdulni a panaszos szónak, hogy a mai történelmi időkben a "végzelmesen káros feledékenység", - vagy ami még rosszabb, a könnyelműség - megdöbbentő jelenségeket mutat. Hogy nemzeti nagyjainkat egy-egy törtető csoport kizárólagossági joggal kisajátítja magának cégérül kicsinyes politikai célok elérésének szolgálatára, ez visszaélés. De hogy nemzeti ünnepeinket - amelyek mindenkor pártszempontoktól füg etlenek kell. hogy legyenek, - agitációs pártnapok színvonalára sülyesztik, ez már több, ez-íün. Ma, amikor a trianoni magyarságnak Európa vulkanikus forrongása közepette némá^h és fegyvertelenül kell élet-halálharcát megvívnia, hazafias eszményeink e profán meghurcolása ellen tiltakoznunk kell, -A gyűlölködés sugalta cselekvéseknek e nemzet életéből végre-, valahára el kell tünniök s egy-egy történelmi nagyság kultuszénál, vagy egy nemzeti ünnepen, mint amilyen március 15.-e is, ragadjuk meg az alkalmat inkább a tökéletesebb megértésre, az összetartás kiépítésére, s a belső erő fokozására, - nem pedig a visszavonás szitására, - A "végzelmesen káros feledékenység" helyett nemzeti ünnepeinken s e gyásznapon is az emlékezés legyen a jelszó, S vessen számot önmagával mindenki, mint ahogy itt az' örökkévalóság honában, ahol a mi porszemnyi létünket gigászok szelleme lengi körül, mi is számot vetünk gyarló emberi mivoltunkkal. Lelkiismeretünk alázatos vizsgálatával kérdezzük Kossuth Lajos sírjánál: Vájjon helyes uton járunk-e, vájjon hűen sáfárkodunk azzal a történeImi örökseggel, amelyet őseink dicsőségesen súlyos teherként reánk hagytak? - Az Ítéletet felettünk az idő kérhetetlen igazmondása fogja majd kiszabni, mi azonban, akik nemzetünk sorsát százezrek és milliók bizalmából irányítjuk, tiszta lelkiismerettel várjuk ezt az Ítéletet, mert mélységes meggyőződéssel, önzetlenül és megalkuvás nélkül szolgáljuk az öncélú magyar gondolatot, Kossuth Lajos független országát s Kossuth népét: a magyar népet, - Vádként szegezik szembe a mi hatalmas táborunkkal, amely most a. kegyelet virágait helyezi itt a magyar szabadság lánglelkü nősének sirjára, - hogy idegen eszmevilágból kölcsönzi gondolatait a magyar reformpolitika gyakorlati megvalósítására, /Polyt.kőv,/ AOC7 t rr\c T r*l rr"Y »*» f w»