Magyar Országos Tudósító, 1936. március/2

1936-03-16 [136]

Budapest, 1936. március 16. XVIII, évfolyam, 63.szán,- # HÍREK 4 /A fcetőfi Társasár: ünnepélyes nagygyűlése. Folytatás 4*/ Vörösmarty, hejza romantikus légkörében no fel. anely a nulton borong, honfibút énekel, egyéni és társadalai eszményeit nem észből rajzolja ki a jövőbe, hanem a régmúltból meriti. Petőfi, mihelyt a saját lábára áll, visszafordul a XVIH, század optimista racionalizmusához, e felvilágoso­dás rózsaszínű eszményeihez. Byron romantikus-pesszimista hatása is el­száll később belőle. Csak a görög függetlenségért vérét ontó angol költő szabadságvágya sistereg tovább Petőfi lelkében, Pesszimizmusának legbővebb és legőszintébb ihletforrása fiatal­korának hihetetlen nagy nyomorúsága, nélkülözése és szenvedése. Amikor pe­dig jobbra fordul anyagi sorsa, túlérzékenységben.szenvedő lelke rendkívül gyötrődik, mert nem birja el e kritikát, amelynek sokszor méltatlan és meg nem értő támadásait mind szélesebb körökben gyorsan fejlődő népszerű­sége és költői diosöaége sem tudja benne kiegyenlíteni. Sokszor fogja el ez ember- ós világgyűlölet, amely a legzordabb túlzásokban robban ki belő­le. Pesszimizmusának -gyik jelentős kútfeje - bármily parodoxul is hangzik - mélygyökerü erkölcsi és társadalmi idealizmusa. Az ettől megfestett eszményi állapotnak éppen az ellenkezőjét látja megvalósulva az emberek viselkedésében s a nemzetnek elavult politikai rendszerében és társadé. Imi rétegeződé seben, elnyomatásában, demokrácia hiányában és szegénységében, kinthogy a rideg valóság az 6 eszményeivel merő ellentét­ben keményedik eléje, gyakran tomboló dühvel ront a valóságnak: üti, vágja, ostorozza, hogy képzelt eszményei értelmében formálja, S he ez nem sikerül neki s e világ régi medrében folyik tovább, akkor eszmónyhivö lelke egy időre a pesszimizmus komor gyülölethangulatába csap át, magány­ba vonul az emberek elől s az egéDZ világol' hitványnak tartja, A^ért pesz­ssimista, n.-:rb idealista, Petőfinek gyökerében egészséges, életkedvtől duzzadó lelke azonban mégis felülkerekedik az öröm és fájdalom aritmetikai mérlegén, éppen azért, mert őserős idealizmus heviti, A puszta egyéni és társadal­mi jólét fölött érzi az erkölcsöt, a pillanatnyi érzelmektől független örök eszményt, amelybe vetett hite fenn tudja tartani lelkét a szenvedések közepette is. Bármennyit okoskodik és sóhajtozik aM egyéni és a társadalmi boldogságról, llke mély én mégis érzi, hogy nem puszta élvezetre, merő boldogságra vagyunk s földön, hanem cselekvésre , a bennünk szunnyadó erők kifejtésére, A tettvágy ösztönös életereje, természetes expanziója több, semhogy a szenvedés mindenkorra megtörhesse: a szenvedés is csak arrava­ló, hogy az életerő diadalmaskodjék rajté. Az életnek végül mégis több ér­téke van előtte, mint a puszta hangulatnak, amelynek sötétségébe néha az egész világot belemártja. Nem a pesszimista Petőfi az igazi Petőfi: vele­jében nagy eszményhivő optimista, Linél megrendítőbb lelki válságok sújt­ják, annál szebb álmokat álmodik a jövendőről, annál erősebb hittel hisz eszményeinek megvalósulásában. Komis Gyula előadását a nagygyűlés résztvevői elismerő taps­sal fofea-dták, majd vitéz Bodor Aladár r, tag költeményeit olvasta fel nagy sikerrel. Ezután 0 s s t h ó Kálmán olvasta fel darus novelláját "János és a bicikli" cimmel, amelyet a jelenvoltak sok nevetéssel és taps­sal honoráltak, A nagygyűlés tárgysorozatának utolsó pontja Kiss Ferenc k, tag, a Nemzeti Szinház tagjának szavalata volt, A kiváló művész Petőfi: Nemzeti dal-át adta elő gyújtó lelkesedéssel, A gyűlés után a JXinapalotában társasebéd volt a Petőfi-serleg megemelésével. Az ünnepi beszédet Gyökössy Endt-e r, tag mondotta, /MOT/Vr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom