Magyar Országos Tudósító, 1936. február/1

1936-02-10 [134]

—*ZUFRE YSIáDILER LOVAtf UGYE..,/l, folytatás./ is folyik ön. ollen el járás, '"miért nem jelenik meg a tárgyalásokon? - Most 'élj öttem..-., ,. ---•'Igen, de a többi ügyben nem jelent meg. Beteg voltam^ kérem,,. Utóvégre most nem folyik ellenem ebben az ügyben, amelyben megidézték cs'alás miatt eljárás! - jegyezte meg kissé méltatlankodó hangon a lovag, - Ön jogász? Bizza kérem a biróságra az ilyen ügyek elbírálását, - felelte határozott hangon az elnök. Ezután az elnök megállapította, hogy februárra van kitűzve a Tauber-fóle kölcsönügyből kifolyóan indult csalási ügy tárgyalása s erre való tekintettel a törvényszék ugy határozott, hogy a két ügyet egyesítve fogja letárgyalni, A logag kérte, hogy a biróság távolabbi^terminust jelöljön meg, mert reméli, hogy időközben az ingatlanok eladása véglegesen befejeződik és többi hitelezői között Taubert is kifizetheti, A törvényszék tekintetbe vette a lovag előterjesztését, illetve annak indokait és erre való tekintettel május 28-ára napolta el a tárgyalást. /toOT/Sy, . . —HÁROM FOGHÁZÖR BÜNPERE. A mult év október 2o-án a gyűjtőfogház kórházában meghalt Vörös Sándor többszörösen büntetett előéletű, szigorított dologházra itélt hentessegéd s az a gyanú merült fel, hogy a fegyencet halála előtt három fogházőr: Sáfár Ferenc, Dósa József ós Acs István bántalmazták, A királyi ügyészség mind a három fogházőr ellen halált okozó súlyos testi sértés büntette miatt vádat emelt ós a bűnügyet ma tárgyalta a büntetőtörvónyszék Szemák Jenő táblai tanácselnök vezetésével* A vád szerint október 13-án a gyűjtőfogház szanatóriumának egyik cellájában Sáfár Ferenc sEuronymarkolatát Vörös Sándor hasába döfte, a két másik fogházőr pedig súlyosan bántalmazta a fegyencet, aki bólszakadást szenvedett és önnek következtében hashártyagyulladást kapott ós meghalt, A mai tárgyaláson Sáfár Ferenc tagadta bűnösségét. Elmondotta, hogy Vörös Sándort, akit a sopronkőhidai szigorított dologházbél szállítottak a gyűjtőfogház kórházába, Indolens, fegyelmezetlen magatartás sa miatt és azért 3s , mert nagyon nyugtalan volt, a szanatórium egyik külön cellájába kísértette a főorvos, A sellában megvizsgálta a rabot, hogy nem rejteget-e magánál olyan tárgyakat, melyeket a szabályzat tilt, s eközben törtónt, hogy Vörös Sándor nem volt hajlandó a száját kinyitni. Az indolens, kötekedő fegyenc nem teljesítette azt a parancsot, hogy száját kinyissa és 1 megtámadta őt. Ököllel a fejére sújtott ós a sarokba lökte, majd reáugrott. Segítségért kiáltott s előbb Dósa Józsof, majd Ács István sietett a segítségére. Hármójuknak nagynehezen sikerült lefogni a dühöngő foglyot, akinek szájában papirosba csavarva tűzkő volt. Beismerte a.fogházőr, hogy dulakodtak a fegyenccel, do tagadta, hogy bántalmazták volna. Az eset után a történteket jelentette Zakariás Andor dr, főorvosnak. Később, amikor a fegyencnek bevitték az ebédet: a husievest, marhahúst ós fő zseléket, látták, hogy nem akar enni, majd egy másik fogházőr jelentette az orvosnak, hogy'a rab rosszul lett. A főorvos megvizsgálta, de a rab nom is panaszkodott néki. Dósa József ós Ács István szintén tagadták bűnösségüket, elmondották, hogy Sáfár Ferenc segítség kiáltására siettek a cellába, ahol a veszélyeztetett helyzetben lévő társuknak segitettek. Szerintük Vörös Sándor emberi mivoltából kivetkőzve dühöngött ós csak nagynehezen tudták Sáfár Ferencet kimenteni és a rabot lefogni. Az elnök a vádlottak elé tárta azt a vallomásukat, amelyet a fogházigazgató előtt tettek s ebben a vallomásban beismerték, hogy a megfékezés nem ment simán ós minden erejüket össze kellett szedni, hogy a rab szájából kivegyék a tűzkövet.. A fogházőrök kl'Jelentették, hogy csak dulakodtak, de nem bántalmazták a fegyencet, • ' • * -