Magyar Országos Tudósító, 1935. október/1
1935-10-03 [131]
ZU KOMJÁTHY GYILKOSSÁG /2. folytatás./ - Feleségem a tragédia reggelén - folytatta az alezredes elküldte a cselédet a cipészhez, majd bohivott. Izgalmas szóváltás volt köztünk, miközben feloségom elők pta a revolverét és egymásután két lövést adott le felém. - Az Istenért, mit csinálsz! - kiváltottam rá, - A golyók nem találtak, a falba fúródtak. Pillanatokig néztünk egymással szembe, közben én előkaptam a revolveremet és felhúztam a ravaszát. Dulakodni kezdtünk, foloségcm a torkomat megragadta, én pedig a kezéből ki akartam csavarni a revolvert, a dulakodás hovóbon mindkettőnk rovolve.ro a földro esett.. Én olőbb kaptam fel és többször rálőttem. Feleségem térdrerogyobt, sajnos akkor is lőttem még feléje, amikor a földön feküdt. E 2 t borzasztóanszégyonlom is, Dc, méltóságos uram, ilyenkor elfogja.az mbort az őrület,•• Magamon kivül voltam, elsötétült elŐt* fcem a világ, azt sem tudtam, hogy mit csinálok. Pár másodperc múlva magamhoz tértem, fel akartam segíteni a földről a feleségemet, de vér-.: son elterült. Láttam, hogy baj van, - Hányszor lőtt? - kérdozto az elnök. - Kétszer, vagy talán többször is. - Ssak a saját revolverével lőtt? - Ez az, amit nom tudok biztosan, lehet, hogy a feleségem revolverét is fölkaptam és abból is lottóm. Annyira izgatótb voltam , hogy az események elhomályosulnak „lőttem. Arra azonban emlékszem, hogy rohantam a telefonhoz, hogy a mentőket hívjam, azonban izgalmamban telefonálni sem tudtam. Ekkor kirohantam az utcára és a szembejövő cselédünknek mondtam, hogy szerencsétlenség törtónt... Itt érzékenység vesz erőt a vádlott alezredesen, sírástól csukló hangon, egész testében megrázkódva igyekszik folytatni a vallomáaz ónban p rcekig alig érteni a szavát. - Nézze, Komjáthy, - szólt az olnök - magának az volt a felfogása, hogy felesége magát azért hivta be a szobába, hogy lolőjjc? - Bizonyos célzatosságot felfedeztem feleségem cselekedeteiben. Előző este nagy vita volt köztünk, ebből következtetek orro. Folásógcm különben is izgatott természetű, hisztérika volt... - Ön kiütött., felesége közéből a revolvert, - szólt ismét az elnök, - miért koll ott igy lof ogyverz ott állapotban rálőni? - Én katonatiszt vagyok,., nem menekülhetek,., meg ha elfutottam volna, akkor is utánam lőhetett volna,,. Ezt n m tartottam ho«* Tyén valónak. -- De önnek módjában volt menekülni,. Tudja, hogy a törvény csak annak biztosit mentességet, aki végszükségben alkalmazza az önvédelmet. Ön különben is erösebb volt, mint a felesége. - Ezt nem merném állítani - felelte az al zr.dos - mert a feleségem vivni járt a Tiszei Kaszinóba, azonkivül tornászott, lovagolt, nagyon kisportolt, izmos nő volt. Ha én nem lövök, ő lőtt volna lo. Egy pillanat alatt felkapta a revolvert, orro kénytelen voltam ón lőni. Nem tudom, hányszor sütöttem 1 a revolveremet. Ezz :1 a vádlott alezredes kihallgatása véget ért. Ezután Meisztorics Olgát, Komjáthyék volt háztartási alkalmazottját hallgatta ki tanuként a törvény szók. A fiatal leány elmondotta, hogy két izb.n szolgált Komjáthyéknál, minók ét szer csak rövid ideig, mert Komjáthy né nagyon ideges asszony volt és olyan dolgokat csinált, amikot nem'l-h tett kibírni. Az alezredes úrral ugy bánt, mintha idegen lott volna. Ö zsurokat rcnd.zett, de az alezredes urnák enni som akart adni. Egyszer fel akartam vinni az alezr::dwS úrhoz töltöttpaprikát s akkor dühösen rámripakodott és azt mondta, hogy ne merjek neki fölvinni étolt, mort-az esetbon megmérgezi, mert "tud ő olyan is lenni, mint Bittkóné volt. Azt is mondotta Komjáthyné, hogy ha elválik az urától, fellobogóztat ja • a villát. Ha újra férjhozragy, ismét zászlódiszb- öltözteti a villájukat. Ezután a tanú további kihal Ige. tására . z . lnök zárt tárgyalást rendelt cl. /Folyt .köv./L.
