Magyar Országos Tudósító, 1935. március/2

1935-03-26 [125]

RAVASZ LÁSZLÓ PÜSPÖK HIVATALOS LÁTOGATÁSA A BUDAPESTI FASORI EGYHÁZBAN. Ravasz László dr.dunamellóki református püspök vasárnap hivatalos látogatást tett a budapesti^ Vilma királynő-uti /fasori/ egyházközségben, Feleségével, továbbá Teleki József gróf egyházkerületi f őgijndnökkai; id.N'é m e t h y Károly dr, egyházmegyei gondnokkal és K o v át s J.Istváii. dr „egyházker.f ő jegyzővel érkezett a püspök,akit az egyházközség lelkésze: Szabó Imre esperes, majd N á d as Gyula gondnok kos söntöt t meleg szavakkal; a rendőri diszőrsóg élén G á n t a y János főtanácsos jelentkezett, óriási közönség vett részt az ünnepen, ott volt a kanonika vizitáción B a 1 o g h Jenő konventi világi elnök, B o n e d o k Sándor, Dafeasi Halász Lajos, Csécsi Nagy Imre, Fekete államt-itkár, & u 1 o g h Károly egyetemi tanár, M o 1 n á r Lajos, J a kab b László ós soka..- o' „ Muraközy Gyula Kálvin-téri lelkész, ogyházmo gyei lelkész a püspök jelenlétében gyormokistontisztolotot végzett,amelynek vegén Ravasz László áldotta mog a kicsinyeket, azután fogadta a cserkészcsapatok t isztolgését, A főváros képvisolotébon megérkező L a m o t t & Károly dr,al»» p olgármostorhez, akit Ziolinsky Tibor tanácsnok, kerülőt i előlj áró kisért, a presbitérium nevében Ináncsy Papp Elemér dr, pénzügyminisztériumi min, tanácsos intézett üdvözlőbe sz ódot és az alpolgérmostor ki jelentette,hogy az egyházi és a világi hatóságok vállvotott munkájával akarják naggyáftonni az uj Budapostot, A gyülekezőt! isTentisztoloton Szab ó Imre esperes megragadó imában avatta fel a templom uj harangját, amolyot B © ny ó (Síéza ny, bányaigazgató és feloségo készittotott, Az ogyházi énokkar Beothovon "Isten dicsősége", cimü kórusát adta elő, azután R a v a s z püspök hirdotte az Igét, Márk evangéliuma IX.rőszének 43-47.versei alapján: Ne áltassuk magunkat úgymond -: a keresztyénség igenis önfeláldozást kivan, engedjük, hogy a tüztestü Isten elhamvassza régi énünket és saját dicsőségének osztályosává tegyen, ez pedig a Krisztus halálában, önfeláldozásában, példájában való osztozkodás által lehetséges. Luther legórláslbb reformátor! gondol-ta, hogy az igazi istentisztelet egyetlen nagy szertartás, amelyben a gyülekezet élete "megég egy láthatatlan oltáron" és helyén felcsap az uj, az igazi keresztyén élet lángja, - csuk lélek akarok lenni, ősi ellenségemet, a. testet elvetem és győzöm felette. Ha hősi halottak nevével találkoztok, gondoljatok arr-,hogy ők megtettek - talán sárosan, kényszerülvey de odadobták életüket másokért, odadobták. Krisztusért: feláldozták magukat, üdv a. szenvedőknek! Az élet ogy nagy égés, az a kérdés csupán,hogy az áldozati oltáron égsz-e meg, vagy a gyehennában: volt egy ifjúságod, az is odalett, ha semmi egyebed nem volt, eltört cser épkor oó vagy, amelyen átlépnek ez -.~v~

r-i-_ egy testi életed, ezt tápláltad/hlzlaltad: nézd, te vedlett katéngkóró,hogy hajt a szól a sirbal Gyehennától az oltár felé - z a keresztyénség útja... Könyörgünk Istenünk, add, hogy elfordulhassunk ennek a világnak gyötrő, hiu és állhatatlan kívánságaitól, add, hogy az itt letelepedett evangéliumi népek békességben és szeretetben éljenek a többi egyházak tagjaival, - minden kapun át tékozló gyermekeid érkeznek haza, s ómig egymás között hadakoznak,távol vannak Tőled..." Könyörgött imájában Ravasz püspök még az uj országgyűlésért i

s

. n? ismerjen más törvényt, más vezetést és ihletést, mint amely egyedül Tetőled jön, Ist-^nünk,királyok királyától, népek atyjától, sorsunk intézőjétől, szegény Magyarország egyetlen reménységétől: Tőled, mennyei atyánktól, aki könyörült ezon a világon a mi Urunk Jézus Krisztusban..." Az istentisztelőt után a budapesti cyangéllkus egyházmogye esperese, Kemény Lajos üdvözölte a hivatalos vizitáción járó Ravasz püspököt és azt mondotta, hogy az evangélikusok ls dicsőséges sereg

c

t gyűjtő ve.zért látnak Ravasz Lészlóban. íj Ravasz püspök igy válaszolt: Az a tény, hogy mi, evangélikusok •4C és reformátusok,, itt jószomszédok vagyunk, világosan jelképezi előttünk, y hogy egy az örökségünk, egy a történelmünk és t jövendőnk, Isten azonos v helyen, adta kl az örökkévalóságból a mi részünket,nem érhet íJnkct semmi ugy,hogy az a másikat is ne érdekelné, /folyt. köv .

/