Magyar Országos Tudósító, 1935. március/1

1935-03-12 [124]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓS HO 5, törvényszéki kiadás, Budapest, 1935. március 12, — ZU MAGYARSÁG ZSAROLÓJA /l.folytatás./ ­Tanuként hallgatták ki a bűnügy sértettjét, dr. Rupprecht Olivért, aki a leghatározottabban megcáfolta^ hogy a vállalatnál visszaélések történtek, alaptalan vádaskodásnak mondta a vádlott kijelentéseit. ' Hangoztatta, hogy Csekő Zoltánt azért bocsájtották el a vállalattól, mert rágalmakat terjesztett, de abban az'időben még nem volt bizo­nyítékuk ellene s ezért egyeztek ki vele. Később'a vádlott ismétel­ten követelésekkel állott elö és _ fenyeget ödzö tt". A vádlott kijelen­téseiről a vállalat jogtanácsosától értesült. Kihallgatták Leitner Ernő dr. és Vpgel Béla dr. ügyvédeket s az ügyvédek irodakisasszonyát, akik elmondották, hogy Osekő Zoltán kompromittáló irat nyilvánosságra hozatalával fenyegetődzött, ha anyagi igényét ki nem elégitik. Több tanú kihallgatása és a perbeszédek elhangzása után a törvényszék bű­nösnek mondotta ki Osekő Zoltánt zsarolás vétségében és észért hatszáz pengő pénzbüntetésre Ítélte. Az itélet nem jogorős. /MOT/ P. -—ZU RIASZT0PlSZT0LY0S..,,/2. folytatás./ Özvegy Gerstenecz Istvánná ápolónőt hallgatták ki ezután tanúképpen^ Blmöndotta, hogy annakidején Nagy Pál tisztviselőnél volt alkalmazó­ban, mint házvezetőnő, A reggeli órákban érkezett meg Kertész és ko­pogott az aj.üón. Nagy Pál, aki egyébként akkor beteg volt, maga nyi­tott ajtót és amikor meglátta Kertészt kérte, hogy hagyja most bé­kén, mert nemsokára mog fogja fieetni tartozását. Kertész azonban ­miként az asszony vallomásában elmondotta - nem engedte magát elutasí­tani, benyomta az ajtót és kijelentette, hogy ő addig nem'megy el,' amig a'3o pengőt vissza nem kapja, Nagy akkor is kérte őt, hogy tá-" vozzon, mert beteg és az izgalom árt neki, Kertész azonban azt vála­szolta, hogy ha nem kap pénzt, olyan botrányt csinál, amilyon még n em volt. Az elnök olébotárta, hogy az adatok szerint Nagy Pál is nekitámadt Kertésznek, leteperte a földre és megfenyegette, hogy * agyonveri. Az özvegy szerint azonban ez nem felel meg a valóságnak. Tény az, hogy összeverekedtek, eközbon azonban"Kertesz megharapta Nagy Pál ujját, mindketten véresek lettek, ugy, hogy 5 az'első pil­lanatban azt sem tudta, hogy ki sérült tulajdonképpen mog. Kertész közben egy pisztolyt is kezébe vett, amelyről csak később derült ki, hogy valami játékszer. Az asszony vallomására Kertész kijelenti, hogy az nem fe­lel mog a valóságnak, mort'özv, G ors teneczné az eset alkalmával ném is tartózkodott a szobában. Az olnök szembesiti a vádlottat az öz­veggyel: mindketten megmaradnak vallomásaik mellett. Dr. Kiss Sándor kir; ügyész fenntartótta a vádat, mig dr. Roth Jonő védő felmentést kért..A törvényszék Ítéletében bűnösnek mondotta ki Kortészt zsarolás vétségének kiaérletében és ezért 2o penj* gő pénzbüntetésre itélte el, a büntetés végrehajtását azonban pró­baidőre folfüggesztotto. Az indokolás szerint nyomatékos erayhitő kö­rülmény a vádlott büntetlen eloéloto, felindult lelkiállapota, nagy­fokú idegessége és az is, hogy sülyos anyagi áldozatot hozott, amikor 3o pengőt oda adott a sértettnek, akitől többszöri kérés után sem tudta J^ldolg Tiíazakapni, Az ítélet jogerős, /MOT/Ma,

Next

/
Oldalképek
Tartalom